A gyerekeknek kötődésigényük van, amit otthon sok esetben nem kapnak meg, mert nincs idő semmire... Az a bizonyos MINŐSÉGI IDŐ, hogy ott vagyok a lelkemmel, a figyelmemmel, a szeretetemmel a gyermek mellett, amikor valóban ő van a középpontban. De manapság nincs idő semmire, a fájdalomra sem: vedd be a gyógyszert, kémiai kényszerzubbony...

A magyar agyonstresszelt. Nem a pozitív stressztől, hanem a frusztrált, tehetetlen állapot kínjától, a disstresstől, amely agresszív feszültséget kelt. Lemegyünk saját emberi nívónk alá, és a család már nem tanítja meg a gyereket, hogy miként érezze magát jól a bőrében. A zaklatott és felgyorsult időben már az óvodások is érzelmi hiányosságokkal küzdenek, szoronganak.