A kisebbségi lét, a külhoni magyarok életét meghatározó egyik legfontosabb kérdés az anyanyelvhez való hozzájutás és annak használata gyermekkorban és a mindennapokban.

Egy gyermeknek természetes, ha több nyelvű beszédet is hall egyszerre, ugyanis kezdetben nem érzékeli a különbséget. Úgy tanulja meg az idegen nyelvet, mint ahogy bármi mást el lehet sajátítani kiskorban – fejtette ki Bagdy Emőke kedden a Kossuth Rádió a 180 perc című műsorában.

 Később ugyanúgy tudja majd használni – folytatta a klinikai szakpszichológus -, mint az anyanyelvét, ám érzelmileg mindig az lesz számára az első, amelyiket az édesanyja beszéli, hiszen már az anyaméhben is – bizonyos decibelkülönbséggel – azt hallotta, ezáltal mélyen beivódik az a fajta intonáció, dallam és ritmus, ami az anyanyelvet jellemzi – mutatott rá.

 Az álmodás nyelvét firtató kérdésre reagálva leszögezte, hogy az álom alapvetően anyanyelven játszódik le, és hosszú időnek kell eltelnie idegen nyelvi környezetben ahhoz, hogy a nyelvhasználat következtében átálljon a tudat a másik nyelven való álmodásra. Ehhez 20-30 évig kell eltérő nyelvű országban élni – hangsúlyozta. 

Forrás: MR1

Ha a cikket érdekesnek találtad,  nyomj rá egy "Tetszik"-et vagy "Megosztás"-t 

Tanuljunk zenével!

„A legjobb agy a kiegyensúlyozott agy”

                   Albert Einstein

A diákokat segítő másik értékes kiadvány a Tanuljunk zenével! című zenei CD-t is tartalmazó könyv. Három amerikai szerzője rengeteg hasznos tanács mellett olyan klasszikus zenei hangfelvételekkel is segíti a tanulás folyamatát, amelyeket több ezer zeneszám közül azért válogattak össze, mert azok bizonyítottan pozitív hatást gyakorolnak az agyra. Három Mozart-darab is hallható a CD-korongról. Mozart zenéjéről ugyanis közismert, hogy – igaz, csak átmenetileg, de- megnöveli az IQ-t.

Ezzel kapcsolatban döbbenetes kísérletről olvashatunk a könyvben. Egy fiatalember 72 egeret egymás után betett egy útvesztőbe, s mérte, hogy mennyi idő alatt találnak ki onnan. Ehhez átlagosan 10 perc kellett nekik.

Ezt követően az egerek egyharmadának egy hónapon át Mozart-zenét, egy harmadának heavy metal-zenét játszott, s a többi egeret csöndben tartotta. Ezután ismét betette az egereket az útvesztőbe. A csöndben tartott egerek 5 perc alatt találtak ki, mert még valamennyire emlékeztek, hogy merre is kell menni a labirintusban. a heavy metal-zenét hallgató egerek 30 perc, a Mozart-zenét hallgató egerek pedig 1,5 perc alatt jutottak ki az útvesztőből!” 

                                                                                      Forrás: agykontroll.hu

Bővebb infó a Tanuljunk zenével! című zenei CD-ről: http://netbutik.hu/spd/A22/Tanuljunk-zenevel-KonyvCD

Ha a cikket érdekesnek találtad,  nyomj rá egy "Tetszik"-et vagy "Megosztás"-t 

TANULNI KÖNNYŰ!

 „Tanulj a tegnapból, élj a mának, és reménykedj a holnapban! A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést!”

                                                Albert Einstein

A hatékony tanulás mesterfogásai:

Tanulni valóban könnyű, ha ismerjük agyműködésünk néhány alapvető jellemzőit, és szert teszünk pár egyszerű módszerre. A hatékony tanulás mesterfogásai című kiadvány olyan 14 évnél idősebb emberek számára született, akik növelni óhajtják tanulásuk hatásfokát.

A hatékony tanulás minkét agyféltekére épít. Márpedig a bal agyfélteke a logikus, racionális, elemző részünk, míg jobb agyféltek a képzelődő, kreatív, intuitív agyterületünk. A bal agyfélteke „üzemanyaga” a leírt és kimondott szó, a jobb agyfélteké a kép és a színek. Ezért is különösen sikeres Tony Buzan találmánya, az elmetérképes vázlat készítés (mind-mapping), amit ez a kiadvány különösen részletesen ismertet.

Diákoknak érdemes tudni, hogy az interneten ma már több ilyen program is található- pl. a www.xmind.net-, amely lehetővé teszi a számítógépes elmetérképes vázlatkészítést. A legeredményesebb, ha a diák, számítógépen gyorsan elkészíti a vázlatot, majd megrajzolja a minél több szint és minél több egyéni rajzötletet tartalmazó „elmetérképét”. Hogy mennyire eredményessé teszi ez a tanulást, azt jól illusztrálja dr. Kómár Béla néhány éve, még ötödéves joghallgatóként írt levelének részlete:   

„Élveztem, hogy csak rajzolok, s nem erőlködöm a magolással, mégis tanulok. Feltárultak előttem az eljárási szabályok mélyreható összefüggései, és 16-18-as felsorolások az egyik mesterfogással gyerekjátékszerűen tanultam meg mindössze 10 perc alatt! A vizsgára magabiztosan készültem fel, ott logikusan tudtam előadni az anyagot, s így remek jegyet kaptam!

Életem legelvontabb tantárgya olyan szigorlat volt, amihez aztán tényleg nem igazán volt közöm, sőt ha valamit gondoltam róla, az meg se közelítettem a tétel mondanivalóját!Így hát nem volt más választásom, minden tételről elmetérképet készítettem, ami rajzolgatásként és pihenésként éltem meg. Mire mind a 82 tétellel végeztem, bizony elfáradtam, de ez jóleső fáradtság volt! Felfogtam ugyan is az anyag vázát, a közös pontokat, amire az egész rendszer épült. És ami a legfontosabb: nagyon rövid idő alatt! Jutott így idő barátkozni a vizsgaidőszak közepén, barátokkal beszélgetni. Újra éltem!

Elérkezett a rettegett szigorlat napja. A 82 tételről készült elmetérképet 5 perc alatt futottam át a folyóson!A haverommal bementünk vizsgázni. Nagyon nehéz, elvont tételt húztam. Más biztos el lett volna keseredve, hogy ezt vajon hogy magyarázza el, azonban ekkor jött a csoda! Éreztem, hogy a jobb agyféltekém dolgozik, sorra jöttek a gondolatok, aztán a logikus elrendezés, végül felvázoltam emlékezetből a tétel tartalmát a kidolgozásnál. Ekkor értettem meg igazán az összefüggéseket is: az EU jogalkotását, a nemzetjogalkotást stb. A professzor elé ülve azt éreztem, hogy egy hullámhosszon vagyok vele, fél szavakból is értjük egymást. A felelet végén elcsevegtünk, majd a professzor úr így szólt: „Sajnálom, hogy erre a feleletre csak egyetlen jelest tudok adni!”

                                                                                             Forrás: agykontroll.hu

Bővebb infó a A hatékony tanulás mesterfogásai című anyagról: http://netbutik.hu/spd/A13/A-hatekony-tanulas-mesterfogasai-DVDvel

Ma (2016.04.26) éjfélig 11.490 Ft helyett most 10.490 Ft-ért megvásárolható. INGYENES kiszállítással!

Ha a cikket érdekesnek találtad,  nyomj rá egy "Tetszik"-et vagy "Megosztás"-t 

Egy gyerek könyvet szeretnék a figyelmetekben ajánlani. A TITOKTÜNDÉR című könyvet.

Titokmesék gyerekeknek és felnőtteknek a pozitív gondolkodásról, önbizalomról és megannyi másról, hogy minden egy kicsit könnyebb legyen.

Egy mese, melyben nincsenek robotok és halálfejek, sem fegyverek, űrlények vagy topmodell kinézetű teremtmények. Nincs benne csúnya beszéd sem, és a bugyuta, értelmetlen, semmitmondó történések is kimaradtak.

Hogy mi az ami megmaradt?

Varázslatos mesevilág egy különleges könyvben, mely szórakozás és hasznos segítség szülő és gyermek számára. Többek között, HA: kicsúfolják, fél a sötétben, verekszik vagy őt bántják, beteg lesz, barátkozni vagy békülni kell, kistestvér születik, netán elveszít valamit..

Ilyen és még számos, hasonlóan hétköznapi szituációt él át e mesék főhőse Tobias, akit - és vele együtt a mesét hallgató gyerekeket is - Lola, a Titoktündér könnyedén átlendít a problémákon, de akkor is önfeledt mesés perceket nyújt, ha ezek mindegyike szerencsésen elkerüli gyermekét.

Játék és mese, melyben észrevétlenül kap helyet a pozitív gondolkodásra való nevelés, az önbizalom fejlesztése és mindenekelőtt a vidám, gondtalan életszemlélet kialakítása és megtartása.

És íme az olvasók visszajelzése a könyvről:

„Az oviban az egész gyereknek ez a legkedvesebb meséje!”- Áron 5 éves

„Minap próbáltam visszaszerezni a titoktündért az oviból, ahova az öt éves fiam jár, de lehetetlen, mert a gyerekek annyira szeretik, hogy az óvó néninek ebből kell mesélnie minden nap. Így döntöttünk, hogy karácsonyra meglepem a csoportot egy saját titoktündérrel és akkor végre megint olvashatjuk itthon is!” Krisztina, az 5 éves Áron édesanya

 „Mostanában, ha Kata nem fogad szót, vagy valamit nem akar megcsinálni, elég csak megkérdeznem, hogy szerinte mit szólna ehhez a titoktündér, és egyből másként áll a dologhoz…” – Éva a 6 éves Kata édesanya

„A iskolában folyton ezt olvassuk, rajzórán még le is rajzoljuk. Még a fiúknak is tetszik, pedig ők csak az ilyen Star Wars-okat szeretik…” Dorka, 10 éves

„Nagyon tetszik a gyereknek, már második napja az óvodában is ezt olvassák! Nagy sikere van!” – Zsuzsanna, az 5 éves ikrek: Eszter Mira, Zoé Zsuzsa és Áron Márk édesanyja

„Végre elhitte a kislányom, hogy nem kell félnie a sötétben, Köszönjük, Titoktündér!” Csilla, a 7 éves Lili édesanyja

„ A gyerkőceimet teljesen elbűvölték a titok…” – Adrienn, a 9 éves Lilla és 6 éves Levente édesanyja

 „Anya ez tök jó!” –Szabolcs, 8 éves

Ha megtetszett a könyve és ajándékba vagy karácsonyra nem "csak" egy meséskönyvet szeretnél venni akkor ezt itt vedd meg most:

http://netbutik.hu/spd/A11/A-Titoktunder

Ha a cikket érdekesnek találtad,  nyomj rá egy "Tetszik"-et vagy "Megosztás"-t 

Országszerte várják azoknak az önkénteseknek a jelentkezését, akik meseolvasással segítenék kórházban fekvő beteg gyerekek gyógyulását.

Idén is folytatódik a K&H gyógyvarázs meseolvasó programja, amelyre ebben az évben bárki jelentkezhet. A három éve indult akció keretében eddig 300 középiskolás és a pénzintézet 100 dolgozója 37 alkalommal olvasott fel a kórházakban fekvő beteg gyerekeknek kedvenc könyveiből – adta hírül a bank hétfői közleménye.
A gyógyvarázs mesedoktorok akciójához mostantól bárki jelentkezhet a http://khgyogyvarazs.hu/ oldalon keresztül, az egyetlen feltétel, hogy legalább 14 éves legyen. A honlapon az érdeklődők megnézhetik a mesedoktorokat fogadó kórházak listáját, valamint kiválaszthatják a számukra legmegfelelőbb időpontot. A tájékozódást térkép is segíti, így az önkéntesek könnyen megtalálhatják a hozzájuk legközelebbi helyszínt. Jelenleg 12 megye 24 kórháza várja a felolvasókat, a lista azonban folyamatosan bővül.

A jótékonysági program 10 éve támogatja a beteg gyerekek felépülését; az orvosokat és kórházakat műszeradományokkal segítik, az intézményekben gyógyuló gyerekeknek pedig rendszeresen szerveznek szórakoztató programokat. Eddig 257 intézményben több mint 476 millió forint értékű orvosi eszközt juttattak el, és 140 alkalommal szerveztek programokat a kicsiknek.

Forrás:http://blogazin.hu

Kékesi Raymund: Miből áll a kötődő nevelés? – kérdezem dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus – pszichoterapeutát, a téma ismert kutatóját.

Bagdy Emőke: – A kötődő neveléshárom fontos összetevőből áll, úgymint:hordozás, együttalvás és igény szerinti szoptatás. Ez a három alkot egy egységet. Ebből természetesen lehet, hogy valamelyik hiányzik, általában az együttalvás az, ami ritkábban fordul elő, noha jelentősége óriási, különösen az első életévben. A szülőknek tudni kellene azt is, hogy a különös és megmagyarázhatatlan csecsemőhalálok mindig csak akkor fordultak elő, ha a gyermek külön szobában volt magára hagyottan!
Az együttalvás az ősi kultúrákban a megmaradás, a biztonság záloga volt. A továbbélés szempontjából ez egy idegrendszerileg bevésődő, imprintálódó védelmi reakció! Itt vagy mellettem, érezlek, hallom a szuszogásodat, a hangodat, ezek mind megtartó ingerek, amelyek nagyon jót tesznek az idegrendszernek!
Az apa és az anya két oldalról történő közrefogása a gyereknek egy optimális helyzet. A gyerekek nagyon – nagyon szeretik ezt! Annyira szeretik a szülői test közelségét, hogy a konvencionális családokban hajnalban ha felébred a gyerek, fogja a kispárnáját, s megy az anyjához vagy az apjához, és ez természetes, és hagyni kell!

 K.R.: – Spock az együttalvást sem javasolja, valamint meghatározott időnkénti szoptatást ajánl!

Bagdy Emőke.: – Pedig az igény szerinti szoptatással csodálatos dolgokat él meg a mama! Felfedezi például, hogy a gyermek önszabályozó. Nem igaz, hogy a gyermeket minden szükséglete esetén a cicivel kell kielégíteni! Az odafigyelő anya meg tudja különböztetni, hogy jaj, most úgy sír, mint amikor kényelmetlenül érzi magát, s most úgy, mint amikor éhes. Nem mindenre etetéssel kell válaszolni, de az igény szerinti szoptatás azt jelenti, hogy a gyermek maga jelzi, mikor éhes. Ha ezt engedjük, kialakul egy egészséges ritmus, s éjszaka ha mégis felébred, sokszor elég, ha az anya a kezét odateszi a gyermekre, az meg tud nyugodni, és tovább alszik. Vannak rossz mítoszok, ijesztgetések, de ezek nem igazak!
A gyermek önszabályozó lesz – ha hagyjuk. Úgy fogja mindezt kialakítani, hogy ő is komfortban lesz, meg mi is. Az önszabályozás a hordozással kapcsolatos igényére is igaz: ha igény szerint vesszük fel, a mozgékony szakaszra kialakul, hogy csak akkor kéredzkedik ölbe, csak akkor veteti fel magát, amikor valóban fáradt, amikor valóban nyugtató szülői magatartásra van szüksége. Nem igaz, hogy kényszerűen magunkon kell hordozzuk őt örökre!
A szülők mégis félnek ettől, bátortalanok, s a gyermekorvos sem nagyon támogatja őket ebben. A védőnők szocializációja, szakmai nevelése nem olyan, hogy a kötődő nevelésben támogassa a szülőket, hanem még mindig az elavult Spock-féle rendszerre tanítják őket, azaz hogy ne kapdossák fel a gyermeket, ha az sír… Olyan elavult tudásanyagot adnak át a védőnői hálózatban a szülőknek, amin rendszeresen megdöbbenek. Ezt sajnos megtámogatja a gyermekorvosi hálózat is. A kismamák, akik általában bizonytalanok és segítségre van szükségük, elhiszik mindezt, s a védőnő számon is kéri tőlük, hogy „megcsinálta, kismama, amit mondtam, ajánlottam?” Nagyjából be van fékezve az egész változási folyamat.
K.R.: Mindez sajnos Erdélyben is így van, ahol pedig sokkal hagyományosabb nevelési gyakorlatot feltételezne az ember.
Bagdy Emőke: Egyedül a csángóknál maradt meg a hordozás. Amikor megírtam aCsaládi szocializáció és személyiségzavarok című könyvemet, s elkezdtem az érintéssel, a korai érintések jelentőségével foglalkozni, feltűnt, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a kutatók, igy Braselton is a ringatás, ölelés, tehát a vesztibuláris ingerlés idegrendszeri fejlesztő hatásának. Ez természetesen főként a testen való ringatásra vonatkozik! Pontosan meghatározhatóak azok az agyi területek, például a kisagyi burkiniális kosársejtek, amelyek ennek hatására hihetetlenül gyorsan és nagyszerűen fejlődnek, nem beszélve arról, hogy ez a fajta kontaktus, vagyis a testkontaktus az anya-gyermek kapcsolatban mennyire meghatározó.

Akkor még, vagyis a hetvenes években az autonómia tudománya nem tartott ott, ahol most, mégis voltak erre vonatkozó előrejelzések. Ilyenek voltak a Harlow-kísérletek. Ezeket majmok közt, drótanyával és szőranyával végezték, tehát a kismajmokat elválasztották az anyjuktól a szopós időszakban, de amikor a táplálkozásra került sor, két helyen tették lehetővé számukra a táplálék felvételét: egy drótanyán, valamint egy szőranyán helyeztek el nekik megfelelő cumikat. A drótanyán adott tejhez is odarohant a kismajom, de utána rohant a szőranyához, és rajta csimpaszkodott, akkor is, ha az nem adott tejet! Ez igazolta azt, hogy ha elválasztják a kismajmot, és nem hagyják, hogy a szőrbe csimpaszkodva töltse az idejét, s innen ereszkedjen le, majd kezdje meg a társakkal a fajra, a társas együttélésre jellemző viselkedést, akkor teljesen elvadul, és a nemi jellegzetességek sem jelennek meg nála megfelelően! Annyira elvadul, hogy nem is tud közösülésre jellemző tevékenységet kifejteni. Mindez felnőtt korra is megmarad, és általában idejekorán el is pusztulnak ezek az állatok. Gyakorlatilag tehát a normális, fajra jellemző viselkedés, így az utód létrehozására jellemző viselkedés sem tud kialakulni, és elpusztítja magát a faj!

Már Hermann Imre pszichoanalitikus leírta a megkapaszkodás képességét, mégpedig olyan, az emberi lényre jellemző, magával hozott ösztönként, hogy tulajdonképpen az ember léte függ attól, mennyire gondozzák, hordozzák, szoptatják, ölelik gyermekkorában!  Az embergyerek érettség szempontjából koraszülött, hiszen a születés után még hosszú ideig önellátásra képtelen. Hermann leírta, hogy a megkapaszkodás adja számára a legalapvetőbb életérzést, tehát a biztonságot ebben az életszakaszban! Ha nincs biztonság, nagyon kóros folyamatok bontakozhatnak ki az embergyerekben. Harlowékat megelőzően ő is a majmok megfigyeléséből vette a példát, de mivel magyar, valamiképp feledésbe merült, hogy ő már mindezt 1938-ban megállapította, és javasolta a szülőknek, hogy legyenek partnerek gyermekükkel ebben a bizonyos kötődés – szükségletben. Az egész kötődés-irodalom a Hermann által felfedezett megkapaszkodási ösztönre vezethető vissza, azaz annak kutatására, hogy mi a csudát jelent a gyermek fejlődése szempontjából, hogy kötődik, kapaszkodik.

K.R.: Ez fizikai és lelki kötődést, kapaszkodást is jelent?
Bagdy Emőke: Természetesen mindkettőt egyszerre. Winnicott leírta, hogy az anya és a külvilág közti kapcsolat áthidalására kell a gyermek számára egy átmeneti tér, s az átmeneti tér leküzdésére is kell valamilyen átmeneti tárgy, amely a mamát szimbolizálja. Amikor nincs ott a mama, kell egy mamapótlék, hogy a gyermek ne rettenjen meg az ijesztő külvilágtól. Szőrös holmik, macik, kis rongyocskák. Ezeknek még a szaga is szimbólumértékű, azt a biztonságot szimbolizálja, amit a mama ad.  Sok gyermek annyira ragaszkodik ehhez, hogy nem is alszik el nélküle, van, hogy azt nem szabad kimosni sem. A gyermek számára ez szimbólumértékű, és arról szól, hogymintha a mama itt lenne.

A fejlődéspszichológia egyre inkább rádöbbent arra, hogy ez a korai kötődés valóban ösztönszükséglet. Ahhoz, hogy az ember később önálló legyen, először kell tudni jól ragaszkodni, feltankolni a szó szoros értelmében biztonsággal, szeretettel. A sejtmemóriába beívódik az a biztonságérzet, hogy rólam, ha valami baj van, mindig gondoskodnak, engem mindig megsegítenek. Ha a szükségleteimben kielégítenek, érzem azt, hogy rám odafigyelnek, törődnek velem, ha én jelzem, hogy van valami bajom, tudom, hogy jön a segítség, akkor ez a sejtek mélyére ülteti be azt a biztonságot, hogy nekem helyem van az emberi világban, fontos vagyok, szükség van rám, szeretnek engem. Ez egy életérzés. Ekkor dől el az, hogy én úgy vagyok –e a világban, hogy érzem, hogy „jaj de jó, hogy vagyok, és itt a helyem, vagy Verlaineszavaival azt kell érezzem, hogy „mit keresek én a világban, meghalok a szomorúságban, imádkozzatok a lelkemért”, tehát mit keresek én a világban, kinek vagyok én fontos, szükséges – e egyáltalán, hogy létezzem?

Az etológusoknak szintén nagyon sokat köszönhetünk a kötődésérzés kialakulásának vizsgálatában. Konrad Lorenz leírta az ÖKM – vagyis az öröklött-kiváltott mechanizmus reflexcsomagját, azaz igazolta, hogy vannak szenzitív időszakok úgy az állatok, mint az ember életében.
Ebben az időben mintha beizzana a várakozásra bizonyos ingerek iránt az élő szervezet, várván, hogy jöjjön már az az inger! Van egy örökletes potenciál, s erre jön egy kulcsinger, ami kiváltja azt a készenlétben várakozó viselkedésmódot, amit csak az a kulcsinger nyithat meg, imprinting, azaz életre szóló módon. A kiscsirkék is mennek az anya hangját utánzó doboz után, és ahhoz kötődnek, hiszen hallják a jellegzetes, csipogó hangot.

 K. R.: – Ezért nehéz elválasztani, hogy mi az öröklött és mit kapunk a neveléssel.
Bagdy Emőke: – Igen, és világossá kellene tenni minden ember fejében, hogy rengeteg mindent öröklünk, mint lehetőséget, s a kibontakozás csak azon múlik, hogy jön-e kellő időben, a megfelelő felkészültségi állapotban a megfelelő inger, amely ezt beindítja. Ha egyszer beindította, akkor az már megy. Hatalmas automatizmus az ember, s ez programszerűen működik.  Az embergyermeknél sok-sok szenzitív periódus van.

Várja a kulcsingereket a szervezet. Ilyen a születés utáni első időszak is. Nagyon fontos az újszülött számára az első találkozás az anyával, még magzatszurkosan, amikor jó, ha egyáltalán az anya szívhangjait hallja. Ekkor ő is és az anya is megkapja azt az érintkezést, amivel a gyermek az ő illatát életre szólóan bevési az emlékezetébe. Száz melltartó közül a gyermek kiválasztja szagra az anyukáét, ha az anya szoptatta őt. Fantasztikus érzékenység alakul ki ilyenkor az emberben. Ez az időszak, azaz az első benyomások meghatározzák, hogy mennyire fognak kötődni egymáshoz szeretettel, ragaszkodással, odaadással.

Az első életévnek hihetetlen jelentősége van más területen is. A gyermek első hat hónapját a szimbiózis érzése, azaz az „egyek vagyunk” állapot jellemzi. Nincs határ az anya és a gyermek között. Ami az anyával történik élettanilag, az lezajlik a gyermekben is, és viszont. Ez a fantasztikus átfolyás, átáramlás azt jelenti, hogy még mindig olyan a gyermek számára a világ, mintha az anyja hasában lenne.

Saját kutatásaink 700 hordozó családra terjednek ki, és azt igazolják, hogy az első életév a legfontosabb a hordozás szempontjából azokban a biológiai programokban, amelyek így megíródnak. Gondoljuk el, hogy a testi kontaktussal egy olyan oltalmazó-gondozó hormonműködés programozódik, oxitocin, endorfin, női nemi hormonok termelődésével, hogy amikor a gyermek izgalmi állapotba kerül, de a mama a testén hordja, a gyermekbe hormonális szinten kifejeződő nyugtató hatás kerül! Emiatt tehát nem csak az anya érez egyfajta nyugalmi, békés állapotot, hanem a gyermek izgalmi állapota is lecsökken. Azok a természetes diszkomfortok, amik máskor, máshol elő szoktak fordulni, tehát nyugtalanság, felsírás, ezeknél a gyermekeknél nincsenek.

A nem hordozó anyák is nyugtatják a gyermeküket azzal, hogy szoptatják, testre veszik. Érdekes, hogy mégsem veszik észre, hogy amikor a gyermeket szoptatják, micsoda megnyugvás következik be a gyermeknél?!?

Magam tapasztaltam hordozóegyesületekben, hogy a picik csúsznak, másznak, barátkoznak egymással, teljesen nyugodtak, s nincs az a sírás, lárma, kétségbeesés, mint más kisgyermek között lenni szokott. Ha szükséges, felmásznak, a mama felveszi őket, s egy darabig ott vannak nála, utána lemennek, és mennek tovább. Nem igaz tehát, hogy le sem lehet tenni, s állandóan a testen kell hordozni a hordozott gyermeket!

Ez a megnyugvás nem csak akkor és ott jön létre, mint egy pillanatnyi reakció, hanem programozódik a kicsi emberben, hogyha majd felnő, és rég lekerült az anyaölből, de éri őt valamilyen distressz, valami izgató inger, akkor bekapcsol automatikusan ez a gondozó – oltalmazó program, mintha csak az anya a testén hordozná. Programozódik egy stresszreakcióra adott, önvédelmi – biológiai program. Ennek óriási a jelentősége, hiszen a fél világ stresszbeteg. Az emberekben túlságosan magas a stresszhormonok szintje, és nincsen kompenzáló hormon, hiszen a legtöbb embernek kimaradt ez a bekapcsoló mechanizmus.

K.R.:  A babakocsi lenne ennek az oka?
Bagdy Emőke: Van egy folyamatban lévő összehasonlító vizsgálatom a hordozó és a babakocsis családok képviselői között. Nagyon érdekes, hogy a babakocsis kultúrás vizsgálatra sikeresen toborzott anyukák száma jelentéktelen volt. A babakocsis anyukák egyszerűen nem érdeklődnek annyira a gyermeknevelés kérdései iránt, s nincs bennük az az emocionális érzékenység, amely a hordozó, vagyis a gyermekkel ilyenfajta intenzív kapcsolatot építő anyákban valahogy tüzel és kiváltódik. Ők érdeklődnek, hogy csináljuk, mint csináljuk, mi a jó a babának, mi a jó nekem.

Korunkban Liedloff robbantotta be a hordozáskultúrát a köztudatba „az elveszett boldogság nyomában” című könyvével. Összehasonlító elemzést ad arról, hogy a kultúrák korábban nagyon tudták, milyen jelentősége van annak, hogy a gyermeket az első életidőben a testen hordozzuk, mégpedig minél többet a testen! Leírja, hogy például Tahiti szigetén mai napig él az a szokás, hogy a gyermeket le sem teszik, egészen fél éves koráig. A keresztanya, nagynéni, minden női családtag sorra adja át a gyermeket egymásnak, hogy le ne kerüljön a gyermek a földre. Fél éves korában tartanak egy nagy ünnepélyt, amellyel köszöntik, hogy megérkezett az emberi világba, s úgy köszöntik, mintha akkor született volna meg. Akkortól fogva le lehet fektetni, ágyba tehető.

K.R.: – Én apa vagyok, de  szintén hordoztam a gyermekünket.
Bagdy Emőke: Jól tette. Nincs az előírva, hogy csak az apa vagy az anya tegye. Amíg szopik a gyermek, fontos, hogy állandóan ott legyen a közelben az Édesanya, de kutatások bizonyítják, hogy ha az édesapa hordoz, az is a testkontaktus-igény kielégítése és a fentiek szempontjából azonos értékű.

K.R.: A honlapunkon található egy videó, amely azt mutatja be, hogy mit lát egy gyermek a babakocsiból, és mit lát ehhez képest hordozva. Hordozva gyakorlatilag ugyanazt látja, éli át, amit mi, a babakocsiban fekve maximum arcokat lát és az eget.
Bagdy Emőke: Ezeknek a különbségeknek óriási szerepe van a személyiségfejlődésben. Egészen más, hogyha én az ismeretlen világgal úgy találkozom, hogy az bátorrá és kíváncsivá tesz, hiszen közben ott van a biztonság, s nem kell attól rettegnem, hogy majd mi történik velem. A testközelség eleve ezt az ős biztonságot adja. A sejtmemóriába be van írva, hogy a testből születünk, és ilyen az idegrendszerünk működése is.  A testi kontaktusra megnyugszunk.

Az érintéspszichológia bizonyította, hogy felnőtteknél még az olyan érintés is, amelyet csak az érzelmi, azaz a jobb agyfélteke fog fel, s ingere csupán a talamuszig jut, tehát át sem jut a tudatosulásba, vagyis az ember nem is veszi észre, hogy megérintették, ez is entdorfin-termelést és immunstimulációt hoz létre. Elképesztő módon érzékeny tehát az ember a másik ember érintésére, hatására.

Napi 3 óra intenzív testen hordozás az első életévben már elegendő ahhoz, hogy ezek a biológiai programok kialakuljanak, s hogy az úgynevezett biztonságos kötődés kialakuljon. Sokan attól félnek, hogy a gyermek majd állandóan karban akar lenni, s nem kérezkedik le. Ez nem igaz! Aki nem próbálta, nyilván ezt mondja, de aki kipróbálta, tudja, hogy a baba mennyire magától jelzi azt, hogy szeretne szabadabb mozgást, vagy éppen el akar a testtől választódni. Az erre vonatkozó vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy ha a gyermek megkapja az alapvető ellátmányt, tehát színültig feltöltjük az érzelmi tankját, akkor köszöni, jól van! Jóllakatták, s egy ideig nem is tart újabb töltekezésre igényt.

Akkor le tud válni, tud már a második életévben már autonóm személyiségként működni. Nincs olyan, hogy a gyermek túlkötődik, és majd nem akar elmenni! Túlvédve, túlbiztosítva, azaz nem engedve, hogy megtapasztalja a saját határait, lehet szeretni egy gyermeket, ez nyilván nem egészséges, túlszeretni azonban nem lehet! A szeretet olyasvalami, amiből nem lehet túl sokat adni!

K.R.: Amikor mi beadtuk például istentisztelet alatt a gyermekmegőrzőbe lányunkat, már első alkalommal berohant a többi gyermek közé, nem kellett vele ottmaradni órákig, mint sok más gyermekkel, s ugyanez volt a helyzet az úgynevezett óvodai beszoktatásnál: ott sem hisztizett, hogy ne hagyjuk ott. Megmondtuk neki, hogy délután jövünk majd érted, és minden rendben volt. Sokan azt mondták, ez azért van, mert az egyik gyermek ilyen, a másik meg olyan – a tiétek éppen olyan. Mi azonban úgy éreztük, ebben szerepe lehet a hordozástól kialakult biztonságtudatának.
Bagdy Emőke: Amiről maga beszél, ez az ősbizalom. Erről szólnak a kutatások. A maguk gyereke feltankolt biztonsággal. Sok gyermek azért hisztizik, sír ilyenkor, mert fél, hiszen felnövekedése során annyi félelmetes esemény történt vele ebben a rideg, hatalmas világban. Elég a Lóci óriás lesz című Szabó Lőrinc-versre gondolnunk:

“és ahogy lekuporodtam, úgy kelt föl rögtön a világ, tornyok jártak – keltek köröttem, és minden láb volt, csupa láb, és megnőtt a magas, a messze, és csak a padló volt enyém, mint nyomorult kis rab mozogtam a szoba börtönfenekén.”

Mi el sem tudjuk képzelni, milyen rettenetes annak a gyermeknek a külvilág a sok ijesztő újdonságával, mert ugye nem tudja még, milyen az, és mit várhat tőle. Egy biztonsági pontja van, ahol mindig tudhatja, mit várhat: jót és biztonságot. Ezért lehet a gyermeket életre szólóan biztonságra nevelni. Adunk neki egy évet, és életre szóló biztonságot kap. Tud bízni másokban, tud reménykedni, kap egy alapvető igenlő életérzést, azt az érzést, hogy „jó, hogy van a világon, tud örülni a dolgoknak. Más az életminősége, sokkal optimistább. Az optimizmus-kutatásban nemrég jelent meg az a döntő közlemény, amely azt igazolta, hogy 6-12 hónapos kor között dől el, hogy mit épít be a gyermek a jobb agyfélteke-tárába a világról. Ez a tükrözés időszaka, s nem mindegy milyen mimikákat, posztulákat, érzelmi üzeneteket olvas le az a gyerek, és mivel tölti fel érzelmi tárát.  Ekkor dől el, hogy az optimizmus, mint beállítódás lesz-e az alapvető életszemlélete. Ha a szülők eléggé kedvező, életigenlő, biztonságadó, hiteles érzelmi tükrözést adnak, tehát az anya nem megjátssza a jókedvet, szeretetet, hanem tényleg az van benne, s azt sugározza, akkor abból a gyermekből egy optimista ember lesz. Nem születünk pesszimistának vagy optimistának.

K.R.: – Valószínűleg ezzel lehet összefüggésben az is, hogy vizsgálatok bizonyítják, hogy azokban a társadalmakban, ahol többségben van a hordozás, sokkal nagyobb a felnőtt kori elégedettség, optimistábbak az emberek, s így több a boldog ember.
Bagdy Emőke: Ez egész nyilvánvalóan megalapozott. A kötődés-irodalom azt írja, hogy az anya-gyermek kapcsolatban biztonságadó, konzekvensen jelenlévő anyai ellátmány a gyermekben olyanfajta kötődés-képességet alakít ki, amelyben megvan a hit, a bizalom, a reménység képessége. A hit – remény – szeretet képességét tanuljuk meg anyatejjel beszívott módon az első életévben.

K.R.: – Ez tehát nem más, mint Jézus tanításainak az esszenciája, vagyis az igazi keresztyén nevelés alapja.
Bagdy Emőke: Hit , remény, szeretet – ez így van! Ezt a hármat az első életév adja, alakítja ki bennünk!
Ha jól kötődünk, tehát kialakul bennünk ez a fajta biztonságos kötődés, akkor ez a felnőttkori párkapcsolatainkra is kihatással van! Ha szorongó vagy ambivalens kötődésű lesz a gyermek, ez a felnőttkori párkapcsolatát is megronthatja! Nem mer bízni abban, nem hiszi el, hogy ő szerethető, szeretetre méltó! Állandó megerősítésre van szüksége, és kínozza a másikat! Továbbviszi a gyermekkori szeparációs szorongásait!

K.R.: – A borderline – kór és a hasonló személyiségzavaros betegségek is ezekre az okokra vezethetőek vissza?
Bagdy Emőke: A 7-26. hónapig tartó időszak fejlődési történései sérülései, tehát az úgynevezett alapzavarok vezetnek ilyen fajta személyiségzavaros betegségekhez. Mindaz tehát, ami a szociális én születése, kibontakozása előtti-alatti korban zajlik.

K.R.: A gyermek intelligenciájára szintén visszahat a hordozás?
Bagdy Emőke: Az érzelmi intelligenciára nagyon is! A hordozott gyermekben kapcsolati szabadság, nyitottság, bizalom, kedvesség, elébe menés, félelem nélküliség alakul ki. A hordozott gyermekek kedves, nyitott személyiségűvé válnak, és például nem lesznek verekedősek. Ebben különösen jelentős szerepe van a testi kontaktusnak! Ha az így nevelt gyermek birkózik az apjával, s így szeretettel küzd vele, vagy az őt játékosan dobálja a levegőbe, akkor a gyermekben egyszerre alakul ki az a belső reflex, hogy amikor küzdenie kell majd önmagáért, asszertívnak kell lennie.  Mivel ezt az apjával, a szeretteivel tanulta meg, tehát úgy, hogy közben biztonságban van, kialakul benne az a küzdőképes hormonkészlet, amely rábírja arra, hogy tudjon magáért küzdeni, de az a szelídítő program is, amely nem engedi, hogy a másikban eközben kárt okozzon. A kötődő, testi kontaktussal járó neveléssel tehát beépül, bevésődik az életébe, tudatába a nem agresszív magatartás mintája. Azt hiszem, ez egyszerűen gyönyörű!

Forrás: http://www.hunbaba.com/kotodes/bagdy-emoke/