2016.jún.04.
Írta: netbutik Szólj hozzá!

JÚNIUSI NUMEROLÓGIA: ITT AZ IDŐ MEGOLDANI A MEGOLDATLANT!

Június hónap annak a vágyát erősíti bennünk, hogy meglássuk a fénnyel teli Igazságot életünkben. A fókusz most igen intenzíven a szívünkön van, ami ezt súgja:Ennek a végére akarok járni! Nincs több fél igazság!”

A június 6-os száma az igazságot, védelmet, szeretetet és az immunrendszert képviseli. Ha nem vagyunk őszinték magunkhoz, azt most az egészségünk fogja bánni. Sok autoimmun betegség az alacsony önértékelésselhozható összefüggésbe, és ez sokszor abból ered, hogy olyan családban nőttünk fel, ahol a szeretet feltételhez volt kötött. „Ha jó kisfiú vagy jó kislány vagy szeretlek, de ha rosszalkodsz, jaj neked!” A legtöbb addikció is ebből ered, legyen szó akár alkoholról, kábítószerről vagy egy rosszul működő párkapcsolatról, a fájdalom gyökérokára júniusban azonban fény derül.

Egy barátom mesélt egy történetet a gyerekkorából, ebben ismerte fel minden eddigi fájdalmának forrását. Az apja alkoholista volt. Minden este mielőtt hazajött, ő már ott állt a lépcső tetején azt hallgatva, hogy amikor nyílik a bejárati ajtó, az apja „boldog részegként” vagy „mérges részegként” tér-e haza. Ha boldogan, akkor tudta, hogy biztonságban van, így lemehet a családhoz. Ha mérgesen jelent meg, akkor berohant a szobájába, és elrejtőzött az ágy alatt, amíg az egész őrületnek és a családon belüli testi sértéseknek vége lett.

Az ilyen típusú neveltetésből adódó trauma meghatározza a felnőttkori kapcsolatainkat is, így sokszor olyan embert vonzunk be partnerünkként, aki hasonló viselkedési mintákkal rendelkezik. A megoldatlan gyerekkori traumák ereje így uralkodhat felettünk. Szívünkben mindannyian szüleink első szeretetteljes ölelésének tisztaságát keressük, mindegy, hogy később hogyan bántak velünk.

Mindnyájunknak vannak sebei, és ezeknek az érzelmi sebeknek a félelme fel fog jönni, de azért, hogy szembenézzünk velük és begyógyíthassuk őket.   

A 6-os szám a tűz elemet is szimbolizálja, és most dupla 6-osunk van júniusban, hiszen az Alap számítása is 6-os. Ez keveredik 2016 összesített számkalkulációjával, ami 9, és szintén tűz elem. Ezen számoknak a kombinációjahatalmas mennyiségű tűz elemet jelenít meg júniusban. Ezt akár az időjáráson, akár az emberek hangulatán és érzelmein mind megtapasztalhatjuk. Tüzes időszak ez, és most egy kis erőfeszítést fog igényelni az, hogy lehűtsük magunkat. Nem lesz most könnyű felmérni mit is mondunk, és meglepő lehet látnunk a kitörő érzelmi helyzetekmértékét. Amikor a harag dühbe csap át, az elég nagy rendetlenséget okozhat. De a napkitörések és vulkanikus aktivitások megnövekedését is egyaránt tapasztalhatjuk ezen időszakban.

Ezen a ponton most lehet, hogy azt gondolod: „Oké, azt hallottam, hogy van egy csodás tengerparti telek valahol az Andromeda Galaxisban, hogyan is jutok el oda?” De sajnos az túl messze van, így maradjunk inkább a Földön és nézzünk néhány ötletet arra, hogyan navigáljunk e helyzetben.

Először is, tudatosítsd, lehet, hogy most feljön és kitisztul jó néhány  gyerekkori sérelem és fájdalom, de ez csakegy átmeneti állapot. Tekinthetünk erre úgy is, mint a megtisztulásra, és azon nem kívánt fájdalmak elengedésére, amik eddig hátráltattak életünkben.

Mi teheti könnyebbé a megtisztulást? Először is, a víz a legfontosabb a fizikai megtisztulásban, majd a C-vitamin, ami az egyetlen vitamin, amit a szervezetünk nem tud előállítani. Aztán segítségünkre lehetnek még a rostok, pl. a zöld levelekben és salátákban, és a klorofill, ami gyógyítóan hat a testre és segít lehűteni. A megtisztulás másik része az érzelmi szakasz. Van egy nagyon erőteljes meditáció erre: „Krija a függőségek gyógyítására”. Ha ezt gyakoroljuk, az segít fel és kioldani az agyban lévő azon mintákat, amik a függőségeinkhez kötnek. Van kiút a múltból!

Június annak az ideje, hogy jelenben legyünk és tudatába kerüljünk érzelmi mintáinknak, megadva a lehetőségetmagunknak a változásra abban, ami már nem működik életünkben. A „kiváltó ok” körül forgó egyéb témák azigazságosság és a korrekt viselkedés. Ha úgy érzed, hogy túlterhelt és egyensúlyt vesztett vagy a munkádban, otthon, a kapcsolataidban vagy a családodban, azok oka is fel fog most jönni.

A 6-os szám az őszinteség és integritás száma is, és ha bárki hátra állítana a sorban, annak igazságtalansága most nagyon felbőszíthet. Fontos, hogy e helyzetre semleges és kiegyensúlyozott nézőpontból tekints, mint pl.:„Számomra ez nem egy kellemes helyzet, de van egy pár ötletem, hogyan tudnánk összehangolni a dolgokat úgy, hogy az mindnyájunknak jobb legyen.” Ez a kijelentés egy olyan teret teremt meg, ami azt mutatja, habár nem minden tökéletes, a szándékunk az, hogy közösen dolgozzunk a legfőbb jó érdekében.

Kérlek, találj időt és teret az elkövetkezendő 30 napban arra, hogy ami még nem jött fel eddig, az feljöhessen, és ne váljon a kétségbeesés süllyedő hajójává Júliusban.

Június ez évben végbemenő hatalmas változások közepe, a megtisztulás és Megújulás, a halál és újjászületés ideje. Különleges tehetség kell most ahhoz, hogy hátrább tudjunk lépni a drámától és megőrizzük egyensúlyunkat a zűrzavar közepette.

Tudd, ha az utadon haladsz egyszerűségben és kegyelemben, kiállnak melletted az Égiek, vezetést és támogatástnyújtva. Bízz a magasabb, jó szándékú erőkben, hogy támogatnak mindabban, amire szükséged van ezen időkben, és tudd, hogy mindezt megkapod, mert bíznak benned.

Ez a biztonság és kegy útja a kibontakozó Vízöntő korban. Sat Nam.

Írta: Nam Hari Kaur, fordította: M. Mia, satnamjoga.hu, forrás

A depresszióra nem a pihenés a gyógyír

Bár a "carpe diem" életfilozófiát rendszerint hedonizmussal és szabadossággal párosítják, valójában a depresszió ellenszere is lehet. Egy - Magyarországon frissen megjelent - nemzetközi bestseller a "jelenben élést" azaz a tudatos jelenlétet népszerűsíti, melyről a mindfulness hazai nagykövete, dr. Szondy Máté már 2012-ben könyvet írt. A rendszerint MBCT-ként (Mindfulness-based cognitive therapy) emlegetett módszert eredetileg a visszatérő depresszió kezelésére dolgozták ki a szakemberek, és egyes tudományos bizonyítékok szerint éppolyan hatásos, mint az antidepresszánsok szedése. 

A tutatos jelenlét program alapja valójában nagyon egyszerű: amikor elménk cselekvő üzemmódban van, mintha robotpilóta irányítaná működésünket: a járás, az evés, az ivás, az autóvezetés, de még a beszéd is alacsony tudatosság mellett történik. Amikor nem egyezik egymással az, ahol vagyunk és ahol lenni szeretnénk, automatikusan ez az üzemmód kapcsol be. A kötet szerint a cselekvő üzemmód folyamatos mentális időutazás: előreugrunk a jövőbe, hogy elgondoljuk, miként alakuljanak a dolgok, majd vissza a múltba, a hasonló helyzetekhez, hátha azok útmutatást nyújtanak. Eközben úgy érezzük, mintha valóban ott lennénk az adott múltbeli vagy jövőbeli pillanatban. Ez azonban elvág minket a jelen pillanat megélésének lehetőségétől.

A múlt félrevezet, a jövő összezavar

"A múltidézés könnyen rágódásba csaphat át, amikor újra átéljük a korábbi veszteségeket és kudarcokat. A jövő pedig mindig bizonytalan, így rágondolni aggodalommal, szorongással, félelemmel jár. A létezés üzemmódban ezzel szemben közvetlen kapcsolatot teremtünk az élettel - magunk döntjük el, mit teszünk, nem pedig jól bevált rutinokat működtetünk. Úgy tekintünk mindenre, mintha először látnánk, újra birtokba vesszük a jelen pillanatot, és tudatosan viszonyulunk életünkhöz" - áll a kötetben, amely Magyarországon először jelent meg, ám pontos fordítása az Oxfordi Mindfulness Központ által kidolgozott MBCT-munkafüzetnek azok számára, akik szeretnék megismerni ezt a módszert. A kiadványt nemcsak azoknak ajánlják, akik visszatérő depresszióval küzdenek, hanem azoknak is, akik szeretnének kevesebbet rágódni a múlton és szorongani a jövőn, helyette pedig aktívabb, élményekben gazdagabb, kielégítőbb életet élni.

Antidepresszáns helyett könyv? Ezt meg hogy?

"A nyolchetes tréning segít elsajátítani mindazokat az ismereteket és készségeket, amelyek lehetővé teszik, hogy kiszabadítsuk magunkat fájdalmas érzéseink hálójából, és radikális javulást idézzünk elő életminőségünkben. Megtanít minket elgyönyörködni a világ apró szépségeiben, valamint bölcsen és elfogadó módon fordulni az emberek és események felé" - ígéri a kötet. Az ilyen változások ugyanakkor a legritkább esetben történnek meg pusztán attól, hogy olvasunk ezekről - és a könyv nem is ígér ilyesmit. A kötet ezért úgy működik, mint egy útikönyv, amely napról napra végigkalauzol bennünket a folyamaton. Használható önállóan, vagy barátokkal közösen, egy tréner által tartott tanfolyam keretében, és egyéni terápiában is. A módszer szerint a pillanatról pillanatra végbemenő szemléletváltás a lényeg - ez adhatja vissza életünket a maga teljességében és szépségében.

"Jó kezekben vagyunk – a saját kezünkben"

Ha azt gondoljuk, hogy valaki azért nem vesz észre minket, mert haragszik ránk, bűntudatunk támad. Ha ugyanezt agressziónak tekintjük a részéről, dühösek leszünk rá. Ha attól tartunk, őt bántja valami, aggódni kezdünk érte, és így tovább. Saját értelmezésünknek azonban gyakran nem is vagyunk tudatában. Gondolataink ugyanis nem a valóság hű leképezései – vagyis nem mindig helytállóak. Gyakran nincs reális megfelelés aközött, ahogy a dolgok vannak, és amit mi gondolunk róluk, mert hangulatunk erősen befolyásolja, hogyan látunk. Ha az elme teljes egészében az itt-és-mostban van, és elfogadja mindazt, amit a jelen pillanat kínál, ez nem történik meg. Persze lehetnek gondolataink a múltról és a jövőről, de ezeket jelenbeli élményeink részeként éljük meg, és nem engedjük, hogy magukba szippantsanak. 

A pesszimizmus diszkrét bája

Depressziós hangulatban például hajlamosak vagyunk mindent negatív színben látni, és ugyanez a helyzet akkor is, ha szorongunk, feszültek vagyunk. Elménk azokra a dolgokra fókuszál, amelyek el tudnak romlani, nyomasztóak, vagy valamilyen bajjal fenyegetnek. Ettől persze még feszültebbek és szorongóbbak leszünk. Ez az ördögi kör, amelyben a gondolataink és érzéseink kölcsönösen erősítik egymást, a depresszió és a szorongás fogságába zár minket. Ha azonban váltani tudunk agyunk működési módjai között, képesek leszünk kilépni ebből a körből, és másképpen reagálni, mint ahogyan automatikusan tennénk. Ehhez észre kell vennünk, amikor gondolataink kezdenek elnyelni minket, és átlépni testi érzeteink tudatos, közvetlen észlelésébe.

Régi probléma - lejárt lemez

"Ha kitartóan figyeljük elménk működését, és azt látjuk, hogy mindig ugyanazok a gondolatok bukkannak fel, egy idő után megtapasztalhatjuk, hogy már nem ugrunk a csalira. Ha megnevezzük ismerős gondolati mintáinkat, az segíthet felismerni őket, amikor beindulnak. Hohó, ezt a programot már ismerem. Ez a ‘hogy utálom a főnököt', vagy a ‘senki nem ismeri el, milyen keményen dolgozom' program. Ez a felismerés távolságot teremt köztünk és a gondolatok között. Végül olyan tisztán fogjuk látni, mi történik, hogy már nem leszünk kiszolgáltatva a gondolatainknak."

"Depressziós állapotban a motiváció fordítva működik." - részlet a könyvből

Amikor nem vagyunk depressziósak, kivárhatjuk, hogy megjöjjön a kedvünk egy adott tevékenységhez, és akkor fogjunk hozzá. Depressziósan el kell kezdenünk csinálni ahhoz, hogy képesek legyünk akarni a folytatást. Vagyis: nem érdemes arra várni, hogy megjöjjön a kedvünk a dologhoz – inkább vágjunk bele, és lássuk, milyen érzés. Amikor nem vagyunk depressziósak, jót tesz a pihenés. Amikor depressziósak vagyunk, a pihenés csak fokozza fáradtságunkat. Vagyis: nem érdemes rögtön abbahagynunk az adott tevékenységet, valahányszor fáradtnak érezzük magunkat. Folytassuk, amit csinálunk, sőt, akár egy kicsit fokozzuk is ilyenkor az erőfeszítést, még ha nincs is kedvünk hozzá.

Senki nem tud ugyanis olyan gyorsan futni, hogy saját maga elől elmeneküljön, és harcolni is hiába akarunk belső élményeink ellen, mivel azok hozzánk tartoznak. Ha puszta akaraterővel próbálunk megszabadulni tőlük, annál erősebben tartják magukat – minél inkább igyekszünk ellökni őket magunktól, annál intenzívebbé válnak. Mivel e negatív gondolatok nem a valóság pontos leírását adják, hanem csak hangulatunk kivetülései, azzal összhangban jönnek, majd elmúlnak. Ha képesek vagyunk ezeket a negatív gondolatokat és érzéseket azoknak látni, amik - vagyis tüneteknek, nem pedig valódi önmagunknak vagy az 'igazságnak' -, máris nem kell őket annyira magunkra vennünk, ezért kevésbé akarjuk őket elkerülni is."

Ha elfogadó módon viszonyulunk saját érzéseinkhez, és együttérzéssel öleljük őket magunkhoz, az segíthet abban is, hogy tisztábban lássuk, mit kell tennünk.

Forrás: http://divany.hu/ego/2016/05/14/a_depressziora_nem_a_pihenes_a_gyogyir/

A könyv megvásárolható akár ingyenes kiszállítással az alábbi képre kattintva:

Mindennapok örömtelibb megéléséért - Tudatos jelenlét a gyakorlatban

Ha valakinek nincs lehetősége részt venni egy mindfulness tanfolyamon, de szeretné megtapasztalni, hogy mennyivel jobb minőségű életet (kevesebb rágódást, szorongást, ítélkezést, és több derűt, elégedett pillanatot) eredményez az éber tudatosság gyakorlása, a kötet segítségével lépésről lépésre elsajátíthatja ezt az új működésmódot. Az Oxford Mindfulness Center hivatalos kiadványa, Jon Kabat-Zinn és Dr. Szondy Máté ajánlásával.

A Tudatos jelenlét a gyakorlatban már a Bookline sikerlistájának 1. helyén!

Részlet a könyvből:

"Az elfogadás nem azonos a beletörődéssel! A beletörődés azt jelenti, hogy bár belül tiltakozunk az adott tapasztalat ellen, úgy érezzük, semmit sem tehetünk ellene – hát passzívan tudomásul vesszük. Elfogadni valamit ezzel szemben annyit tesz, hogy aktívan, szándékosan megnyitjuk magunkat az élmény számára. Magunk döntjük el, hogyan reagálunk, nem pedig áldozatául esünk automatikus reakcióinknak vagy az elkerülésnek. Nem kell szeretnünk a kellemetlen gondolatokat és érzéseket, ahogy egy fogadósnak sem szimpatikus mindenki, aki betér hozzá. De ettől még nem csapja rájuk az ajtót! Mindenkit tisztelettel fogad, szállást ad nekik, amíg maradni akarnak, és elbocsátja őket, amikor már mennének. Fontos megértenünk azt is: a megengedés a saját érzéseinkre vonatkozik, nem pedig mások velünk szemben tanúsított bánásmódjára! A megengedés első lépése, hogy tisztán lássuk, mi is történik. Sokan azért tűrnek el tűrhetetlen dolgokat, mert nem engedik meg maguknak, hogy valóban lássák, mi folyik igazából. Ha elfogadó módon viszonyulunk saját érzéseinkhez, és együttérzéssel öleljük őket magunkhoz, az segíthet abban is, hogy tisztábban lássuk, mit kell tennünk."

Ha érdekesnek találod a témát itt további cikket találsz.

A könyv megrendelhető  (akár ingyenes kiszállítással) az alábbi képre kattintva:

 

00_59.jpg
 

Ha az édesanyánk életünk első fél évében eleget hordoz a testén, akkor

"Ha az édesanyánk életünk első fél évében eleget hordoz a testén, akkor az idegrendszerünkben kialakul egy olyan rendszer – tulajdonképpen egy biológiai anya –, amely stresszhelyzetekben védi a szervezetünket. Olyan, mint a lengéscsillapító, arra szolgál, hogy ha megrázkódtatás ér bennünket, akkor ne omoljunk össze, ne reagáljunk szélsőségesen, hanem viszonylag kicsi legyen a kilengés, és ne károsítsa a szervezetünket.

Az egészségpszichológia kimutatta, hogy ha a babát az anya az első fél évben a lehető leggyakrabban magával hordozza – nagyszerű hordozókendők vannak erre a célra –, akkor a gyereknek a későbbiekben nagyobb tűrőképességű lesz az idegrendszere, kisebb valószínűséggel lesznek pszichoszomatikus betegségei."

Prof. Dr. Bagdy Emőke: Hogyan lehetnénk boldogabbak? - részlet a könyvből

Az alábbi képre kattintva bővebb infót találsz:

 

Bagdy Emőke: A lányoknak társat kell találniuk

Nincs jól működő iskolapszichológusi rendszer Magyarországon, a gyerekek pedig túlzottan leterheltek Bagdy Emőke szerint. A professzorral az oktatás mellett családalapításról, kuruzslókról, frusztrációkról és generációs problémákról is beszélgettünk.

Sok szó esik az oktatási rendszer problémáiról, ezen belül is a gyerekek túlzott leterheltségéről. Az idősebb generációtól viszont rendszeresen azt halljuk, az ő idejükben sem volt könnyű, mégis ember lett belőlük. Valóban nagyobb a teher ma a fiatalokon?
– Igen, túl vannak terhelve a gyermekeink, eleve azért is, mert nem lehetséges szinte egész nap az iskolában lenni, és ebben a kötöttségekkel teli miliőben monoton ingerek között folyamatosan a tanulással foglalkozni. Ez kimerítő, stresszes állapot. Sok szülő panaszolja, hogy a naponkénti hosszú iskolaidő ellenére a gyermekkel otthon kell megíratni a házi feladatot, elmagyarázni, amit nem tudott megérteni az iskolában. Ez többnyire nem a pedagógus hibája, mert ő is túlterhelt, sőt kiégett. Retteg a terjedelmes szakmai portfóliótól – szerencsére ígéret van leegyszerűsítésére –, a minősítő procedúrától, vagy azon a méltánytalanságon kesereg, hogy hosszú és odaadó pedagógusi pályája ellenére még alá kell vetnie magát egy ilyen megmérettetésnek.

Térjünk azonban vissza a fiatalok lelki terheire…
– Mára erőteljesen megváltozott a szocializációs folyamat, a családi nevelés. Az egyszülős családok magas száma, a válások gyarapodása, a még ép családokban észlelhető érzelmi hiányosságok, az apahiány – hiszen annyit dolgozik a legtöbb férfi, hogy az apaszerepre már alig marad ideje –, az anya túlterheltsége kedvezőtlenül befolyásolja a gyermeki személyiség fejlődését. Nincs élő és meleg szeretetkapcsolat, ridegtartáson nőnek fel a gyerekeink, nem várja haza őket szerető család. Elhatárolódnának szüleik boldogtalan életétől, miközben ahhoz meg haladékra van szükségük, hogy kilépjenek a felnőttlétbe. Marad a struccpolitika. A fiatalok a serdülés idejétől kezdve a kortársakkal találják meg kapcsolati igényeik kielégítését, és belép a devianciák veszélye, a drog, az alkohol, a dohányzás. Veszélyes állapot, mert nagy a valahová tartozni akarás szükséglete, és ehhez kevés olyan helyzet kínálkozik, amely építené felkészülésüket a felnőttségre. Pedig azt tekinthetjük érett felnőttnek, aki tud adni, felelősséget vállalni és elköteleződni. Nincs időben érés, kitolódott a függeszkedést kívánó gyermekkor, a mamahotelben, a gyermekségben maradás. Nemcsak lelki teher van a fiatalokon, hanem objektív egzisztenciális is. Tanulnak, de diplomájuk gyakorlásából nem tudnak megélni. Természetes, hogy rettegnek további felelősségek vállalásától, hiszen sokan magukat sem tudják eltartani.

Az iskolapszichológusi rendszer esetleg támasztékot jelenthet. Ez hogyan funkcionál?
– Nincs jól működő iskolapszichológusi rendszer. Volt, de amint kezdett kiépülni, letarolta az átgondolatlan oktatásügyi átszervezés, melynek következtében ezer gyermekre jut egy iskolapszichológus. Ez vétek a gyermekeink ellen. Ma ugyanis Magyarországon az iskoláskorú gyermekeknél a mentális, pszichikai vagy alkalmazkodási és magatartási zavarok előfordulási aránya 15,8 százalékos, azaz már a népbetegség szintjét éri el. Súlyos, kezeletlen helyzet ez, amely égetően fontossá tenné, hogy az iskola ezeket a bajokat ne terhelhesse tovább a pedagógusokra. Ott sem volna szabad stigmatizálni pszichiáterhez küldéssel, ahol már a klinikai szintű érintettség is fennáll, ahol gyógyítómunkára van szükség, mert a nevelési tanácsadó rendszer kitűnően képes ellátást, kvázi gyógyítást vállalni. Csakhogy felszámolták a nevelési tanácsadók önálló rendszerét is, amely egyfajta hungarikum volt. Beolvasztották a pedagógiai szakszolgálat gigantikus rendszerébe, melynek működési szabályozása kedvezőtlen, sok esetben átgondolatlan, kaotikus. Például olyan ellátási elgondolások születtek, hogy külön legyen a diagnosztikai munka, és más végezze a terápiát. Ez képtelenség. Nagyon sok hiba történt, és éppen a szakembereknek, a klinikai szakpszichológusoknak nem adatott beleszólási jog. Mivel a pszichológusoknak nincs kamarájuk, semmilyen jogi és érdekvédelmi lehetőségük nincs. Mindeközben az ellátandó esetek száma nő. Valamennyi gond a pedagógus nyakába szakad, aki nem terapeuta, nem pszichológus, és nem is az volna a dolga, hogy az iskolai bántalmazással, agresszióval és egyéb atrocitásokkal foglalkozzon, hanem hogy tanítson. Feltéve, ha marad rá ideje a sok adminisztráció mellett.

Mintha a mindennapokban is ciki lenne pszichológus segítségét kérni. A tinédzsereknek különösen…
– Sajnos nálunk a pszichológiai tájékozottság még mindig rendkívül hiányos, a fejekben lévő tudás nagyon eklektikus. Nincs semmiféle szabályozás. Mindenki úgy véli, hogy ért az emberi lélekhez, sokan érzik magukat felkentnek, erre rendeltnek. A kuruzslók, hályogkovácsok óriási károkat okoznak. Hétvégi gyorstalpalói képzettséggel végeznek családállításokat, ez égbekiáltó, ráolvasnak a kliens fejére olyan dolgokat, amelyeket aztán nem tud feldolgozni. Szóval tényleg sokakban él a félelem és az averzió a „diliflepnivel” szemben, ezért aztán nem szakemberhez mennek, hanem ide-oda mindenféle segítőkhöz.

Gyakori tapasztalat, hogy az orvosok a lelki eredetű problémák kezelését erős nyugtatókkal kezdik. Az egészségügyben sincs kapacitás a dolgok mélyére ásni?
– Hasonló a helyzet, mint a pedagógusoknál. Bármennyire is képtelenség, de az orvosnak sincs ideje elmélyülni a lelki háttérproblémákban. Ha volna is, csak személyisége erejével, humanitásával tudna gyógyítani, hiszen nem tanult az egyetemen pszichoterápiát. A pszichiátereknek pedig kis részük végezte el a pszichoterápiás képzést. Milyen lehetősége marad? Hogy azt tegye, amiben kompetens, ezért gyógyszerrel gyógyít.

Térjünk át egy másik generációra, a harmincasokéra. Mit tanácsolna azoknak, akik az egzisztencia hiánya és a munkahely elvesztésének félelme miatt nem akarnak gyereket vállalni, vagy legalábbis erre hivatkozva halogatják azt?
– Senki sem olyan okos, hogy tudja, mi volna a jó megoldás a másiknak. Viszont magasabb szinten lobbiznék és lobbizom is, hogy olyan ifjúságpolitika legyen, amellyel segítik a fiatalok fészekrakását, gyermekvállalási kedvét. Üdvözlöm a csok bevezetését, a családi adókedvezmény rendszerét, ezek óriási jelentőségűek! Ahogyan az is, hogy állása lehessen a friss diplomásnak, és bízom a kormányzat bölcsességében, hogy felismeri, a munkát meg kell fizetni, mert kényszerűségből pályaelhagyó, aztán hazáját elhagyó lesz egyre több ifjú ember. Hogy gyermekek szülessenek, ahhoz család, biztonság és sok egyéb szükségeltetik. Aki elolvassa Benda József most megjelent, A szakadék szélén című könyvét, megretten. Meredek fogyási lejtőn indultunk el. Ha 140 ezer gyermek születne egy évben, akkor állna meg a zuhanás, s a folyamat még megfordítható lenne. Belátható, hogy ez nem fog menni.

Mégis jó nagy vita kerekedett ebből…
– A „harmincasokkal” mélyen együtt érzek, és klinikai praxisomban az egyedül maradókat szeretettel terelem az intenzív párkeresés irányába, nehogy a magány pusztító örvényébe jussanak. Meg kellene értenünk, hogy az ember társas lény. A lányoknak társat kell találniuk, és merjenek családot alapítani a fiúk. Sokkal korábban, mint manapság, a harmincas éveik derekán. Csakhogy alig van ismerkedésre, kapcsolatépítésre alkalmas, méltó hely. A „Három királyfi, három királylány” mozgalom, amelynek kezdettől aktív résztvevője vagyok, sokat tesz a fiatalok boldog családi életének elindítása érdekében.

Ismert az a mondása, hogy királylánynak nem társa a mosogatófiú. Rossz kompromisszumokat kötünk?
– Az idézett gondolat eredetileg úgy szól, ha a férfi a teremtés koronája, akkor a párjának királynőnek kell lennie, így kerül egyenlő helyzetbe a két fél, mindkettő királyi fenség. Egy mosogatólány nem lehet királynő, de nem is koronázhatja meg a párját. Ezt mondom ma is. Ami a párválasztást illeti, mindnyájan erősen a szüleink mintájára választunk, vagy éppen az ellenkezőjét akarjuk. Sajnos kellő önismeret híján mindig ugyanabba a csapdába sétálunk bele, amelyből egy korábbi kapcsolatban már kievickéltünk. Az szabadulhat ki a szülők árnyékából, aki elegendő önismerettel rendelkezik.

Az önismeret hiánya mellett az önzés is közrejátszik abban, hogy elmagányosodunk?
– Az úgynevezett önzés általános, a korszellem gyártmánya. A fogyasztói kultúra azt üzeni: csak magaddal törődj, hogy neked mindened meglegyen. A magunk örömére koncentrálunk, holott a boldogság éppen ott kezdődik, ahol másokat teszünk boldoggá, majd pedig ők minket. Világszenzáció az a harvardi kutatás, amelyet 1938 óta töretlenül vezetnek, és azt firtatja, mi tart egészségben, mitől vagyunk boldogok, hogyan érvényesülünk legjobban, és mi a hosszú élet titka. Hétszázhuszonöt ember vizsgálatával választ adott rá, megéri-e önző és magunknak való, pénzgyűjtő lényekké válnunk. Több generáció összesített eredménye szerint az boldog, az érvényesül, annak lesz hosszú élete és marad egészséges, akinek minden viszontagság ellenére épségben marad a családi élete, akinek meghitt és szeretetteli rokoni, baráti kapcsolatai vannak. Ezek szociális védőhálót jelentenek.

Érzékeli azt, hogy a fiatal nőknél és férfiaknál gond lehet a nemi szerepekkel, a valóban fontos értékek vállalásával? Vagy ez csak egyes konzervatív gondolkodók fantazmagóriája?
– Kerülni szeretném a gender mainstreaming körül zajló nemzetközi csatározásokat. Az esélyegyenlőség félreértelmezése súlyos következményekkel jár, személyes véleményemet szakmai ismereteim, a kutatási eredmények – a Károli-egyetemen folytattunk számos vizsgálatot –, valamint saját életem tapasztalatai alakították ki. A konklúziót mondom. A férfi legyen férfi, a nő pedig nő. „És ember mind, mert az egyre kevesebb!” – ezt vallom József Attila nyelvén magam is. Mindenki tegye a dolgát. Közös dolgunk az élet tisztelete, szeretete és gyermekeinkben való továbbvitele. Ez a központi értelme létezésünknek. Ám mivel ebbe a meggyőződésbe egyéni vélekedések is beleszólhatnak, és véleményszabadság van, rendjén lévő, hogy valaki másként gondolja. Csak akkor igazolja, mire alapozza más vélekedését, én is igazolom a magamét.

Miután végzett az ELTE pszichológia szakán, csatlakozott a lipótmezei laboratóriumhoz. Akkoriban voltak vagy ma jobbak a körülmények a mentális betegségekkel küzdők számára? Az OPNI bezárása hogyan érintette?
– A „Lipót” bezárása bűncselekmény volt, kimondva így minősítem, s talán velem együtt még sokan a szakmából. Csodálatos hely volt, erről azóta monográfiák, emlékiratok születtek. Hatalmas károkat okozott az elpusztítása, szinte csak mostanra szedte össze magát a szakma, mert van új országos intézet és magas szintű szakmai munka. Csak a szakember kevés, egyre kevesebb. A prevenciós szemlélet ellenére nehéz a mentális zavarok megelőzéséért megfelelő kiterjedtségű, országos gyakorlatot kialakítani. Pályázatokból próbál élni a pszichiátria és a pszichológia. Legfontosabb a családorvosi praxisközösségek létrehozása lenne, hogy már ott helyben kaphasson a beteg pszichológiai szűrést, ellátást, és az orvos is tehermentesüljön.

Ez a hétköznapokban is meglátszana: rengeteg ingerültséggel, frusztrációval találkozhatunk, elég felülni egy buszra. Mire vezethető vissza a sok, gyakran indokolatlannak tűnő bosszankodás?
– Agyonstresszeltek vagyunk, de nem a pozitív stressztől, hanem a frusztrált, tehetetlen állapot kínjától, azaz a disstresstől. Ezek jellemzői, hogy agresszív feszültséget keltenek, viselkedésben lemegyünk saját emberi nívónk alá. A pszichológusok nem taníthatják az embereket a pozitív megküzdési módokra, mert nem is férünk hozzá a segítés széles területeihez. És ha a család már nem tanítja meg a felnövő gyermeket, hogyan érezze magát jól a bőrében, s a munkahely is frusztráció forrása, akkor mit várhatunk?

Valóban sokkal boldogtalanabbak vagyunk, mint akár a szomszédos népek?
– Valóban annak mondjuk magunkat, ha kérdőíves vizsgálatokkal felmérik a helyzetet. Vannak azonban mentőöveink, azok a megváltó kapcsolatok, amelyeket ha jól ápolunk, segítenek a boldogság óráinak átélésében. Csakhogy ehhez felnőtté kell válni, nem pedig egocentrikusan saját előnyeinket, a csak nekünk jót keresni. A tudomány is azt üzeni, hogy sikeres, egészséges, hosszú életű és boldog lehet az az ember, akinek minőségiek a szeretetkapcsolatai, sokat tesz másokért, akinek a világon a legfontosabb, hogy minden konfliktus ellenére őrizze párkapcsolatát és családi életét. Vajon megértjük-e, hogy ebben a fogyasztói kultúrában nincs más út előre, mint visszatérés a gyökerekhez, a szeretetkapcsolatokhoz, amelyek ápolását, gondozását, óvását újra meg kell tanulnunk, hogy mindennapjaink élhetőbbé váljanak.

Forrás: http://mno.hu/nagyinterju_magazinban/bagdy-emoke-a-lanyoknak-tarsat-kell-talalniuk-1329555?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201605

De mit tudunk mi szülők tenni hogy segítsük gyermekeinket a napi felgyülemlett stressz oldásában?

Gyerekeknek az alábbi CD-t ajánlom:

 

További meditációs CD-t, könyveket talál nagyobb gyerekeknek és felnőtteknek (akár ingyenes kiszállítással): itt!

Ez vétek a gyermekeink ellen! vélemény, Bagdy Emőke, Magyar Nemzet Magazin, interjú.

00_42.jpg

Az iskolapszichológusi rendszert, amint kezdett kiépülni, letarolta az átgondolatlan oktatásügyi átszervezés, melynek következtében ezer gyermekre jut egy iskolapszichológus. Közben az iskoláskorú gyermekeknél a mentális, pszichikai vagy alkalmazkodási és magatartási zavarok előfordulási aránya 15,8 százalékos, azaz már a népbetegség szintjét éri el.

Nincs jól működő iskolapszichológusi rendszer. Volt, de amint kezdett kiépülni, letarolta az átgondolatlan oktatásügyi átszervezés, melynek következtében ezer gyermekre jut egy iskolapszichológus. Ez vétek a gyermekeink ellen. Ma ugyanis Magyarországon az iskoláskorú gyermekeknél a mentális, pszichikai vagy alkalmazkodási és magatartási zavarok előfordulási aránya 15,8 százalékos, azaz már a népbetegség szintjét éri el. Súlyos, kezeletlen helyzet ez, amely égetően fontossá tenné, hogy az iskola ezeket a bajokat ne terhelhesse tovább a pedagógusokra. Ott sem volna szabad stigmatizálni pszichiáterhez küldéssel, ahol már a klinikai szintű érintettség is fennáll, ahol gyógyítómunkára van szükség, mert a nevelési tanácsadó rendszer kitűnően képes ellátást, kvázi gyógyítást vállalni. Csakhogy felszámolták a nevelési tanácsadók önálló rendszerét is, amely egyfajta hungarikum volt. Beolvasztották a pedagógiai szakszolgálat gigantikus rendszerébe, melynek működési szabályozása kedvezőtlen, sok esetben átgondolatlan, kaotikus. Például olyan ellátási elgondolások születtek, hogy külön legyen a diagnosztikai munka, és más végezze a terápiát. Ez képtelenség. (...)

»Lipót« bezárása bűncselekmény volt, kimondva így minősítem, s talán velem együtt még sokan a szakmából. Csodálatos hely volt, erről azóta monográfiák, emlékiratok születtek. Hatalmas károkat okozott az elpusztítása, szinte csak mostanra szedte össze magát a szakma, mert van új országos intézet és magas szintű szakmai munka. Csak a szakember kevés, egyre kevesebb. 

Forrás:http://mandiner.hu/cikk/20160221_bagdy_emoke_ez_vetek_a_gyermekeink_ellen

 

Richard Gere hajléktalannak öltözött és kiült kéregetni. Így reagáltak a járókelők!

Richard Gere hajléktalannak öltözött és kiült kéregetni New York egyik utcájára. Így reagáltak a járókelők!

"Amikor hajléktalannak öltöztem New Yorkban senki sem vett észre. Ekkor éreztem csak igazán, hogy milyen hajléktalannak lenni. Az emberek elmentek mellettem és sajnálkozva néztek rám. Csak egy hölgy volt olyan kedves, hogy ételt adjon nekem. Elképesztő élmény volt, amit soha nem fogok elfelejteni.

Számos esetben felejtjük el, hogy áldottak vagyunk. Számos esetben felejtjük el, hogy milyen szerencsések vagyunk. Valaki szeret minket. És ha segíteni tudunk egy olyan emberen, aki bajban van, meg kell tennünk. Egy adag étel sokat jelent egy olyan embernek, akinek még arra sincs esélye, hogy vízhez jusson. Legyél a változás, amit a világban látni szeretnél.

A világ végén mind normális emberek leszünk…. mind egyenlőek. Sokkal fontosabb, hogy belül szépek legyünk, mintsem, hogy kívül tökéletesek. Ha visszanézek az életemre és megszámolom azokat a dolgokat, amelyek fontosak voltak nekem… a pénz, a hírnév, az anyagi javak nincsenek köztük. Senki és semmi nem tehet olyan boldoggá, mint a feleségem. Az emberek azt mondják, hogy már idős. Tudom, hogy ráncai vannak, de nem érdekel. Úgy szeretem, ahogy van. Ő egy CSODÁLATOS ember. Jobb emberré tett.

Rájöttem egy dologra: a nő a férfi tükre.”

Richard Gere a kísérlete után minden hajléktalannak akivel találkozott adott 100 dollárt. Többen sírva fakadtak a hálától és a megdöbbentő gesztustól.

Forrás: twice.hu

http://www.tudnivalok.eu/richard-gere-hajlektalannak-oltozott-es-kiult-keregetni-igy-reagaltak-a-jarokelok/

Az én mai tanulságos történetem...

00_41.jpg

Ma egy érdekes és tanulságos élménybe volt részem. Az egyik barátnőmnek szerettem volna ma virágot vásárolni, és elterveztem hogy egy olyan helyen fogom megvenni ahol könnyen tudok parkolni és gyorsan végzek a vásárlással, de egy gondolat motoszkált a fejembe, hogy menjek egy nagy bevásárlóba és onnan vegyem meg a virágot. Elhessegettem a gondolatot és elindultam az eredeti célom irányában, de a megérzésem, hogy a nagy bevásárló központba menjek ismét megjelent. Hallgattam a megérzésemre és elmentem a nagy bevásárló központba és leparkoltam az autót. Az Árkád bejáratánál egy kopott, de tiszta ruhában lévő idős úr megszólított, szégyenlősen hogy tudok e neki segíteni?  Elsőre nem is értettem mit szeretne tőlem, így megkérdeztem tőle, hogy segíthetek valamiben? Elmesélte röviden, hogy Ő tanár, de sajnos egy ideje az utcán él, és nagyon szégyelli de szüksége van 2.000 Ft-ra hogy elutazzon a rokonaihoz. Néhány héten belül megkapja a nyugdíját és már könnyebb lesz.  

Mérlegelni szoktam magamban, hogy adjak, vagy ne adjak pénzt ilyen esetekben, de mivel éreztem hogy ennek az embernek nagy szüksége van erre a 2.000 Ft-ra így szó nélkül elővettem a pénztárcámat és oda adtam a pénzt. Annyira meghatódott, hogy sírni kezdett és megkérdezte, hogy hol dolgozom, mert Ő ezt a pénzt bizony vissza akarja nekem adni.Mondtam neki, hogy tartsa csak meg azt a pénzt most neki van rá szüksége, ki tudja lehet egyszer majd Ő fog rajtam segíteni.

Elmondta hogy már egy hete kéreget hogy összejöjjön a kis pénze, de nem sok segítséget kapott. Főleg a megaláztatást, hogy kéregetnie kell az a legnehezebb számára, az hogy télen fázik, vagy nincs mit ennie azt elviseli, de az emberek 90% segítőkész, de  10% nem. Volt aki leköpte, és erős szavakkal bírálta.

Megkérdezte tőlem, hogy hívő vagyok-e, mert Ő elmondott egy imát, hogy jöjjön valaki és segítsen neki.      

Hogy mi volt számomra a tanulság ebből az esetből?

Első sorban az, hogy az emberek többsége segít egymásnak (90%-10% nem egy rossz arány), továbbá hallgassak a megérzésemre, és ami a legjobb - nagyon jó érzés volt adni.

süti beállítások módosítása
Mobil