2016.jún.01.
Írta: netbutik Szólj hozzá!

Mindennapok örömtelibb megéléséért - Tudatos jelenlét a gyakorlatban

Ha valakinek nincs lehetősége részt venni egy mindfulness tanfolyamon, de szeretné megtapasztalni, hogy mennyivel jobb minőségű életet (kevesebb rágódást, szorongást, ítélkezést, és több derűt, elégedett pillanatot) eredményez az éber tudatosság gyakorlása, a kötet segítségével lépésről lépésre elsajátíthatja ezt az új működésmódot. Az Oxford Mindfulness Center hivatalos kiadványa, Jon Kabat-Zinn és Dr. Szondy Máté ajánlásával.

A Tudatos jelenlét a gyakorlatban már a Bookline sikerlistájának 1. helyén!

Részlet a könyvből:

"Az elfogadás nem azonos a beletörődéssel! A beletörődés azt jelenti, hogy bár belül tiltakozunk az adott tapasztalat ellen, úgy érezzük, semmit sem tehetünk ellene – hát passzívan tudomásul vesszük. Elfogadni valamit ezzel szemben annyit tesz, hogy aktívan, szándékosan megnyitjuk magunkat az élmény számára. Magunk döntjük el, hogyan reagálunk, nem pedig áldozatául esünk automatikus reakcióinknak vagy az elkerülésnek. Nem kell szeretnünk a kellemetlen gondolatokat és érzéseket, ahogy egy fogadósnak sem szimpatikus mindenki, aki betér hozzá. De ettől még nem csapja rájuk az ajtót! Mindenkit tisztelettel fogad, szállást ad nekik, amíg maradni akarnak, és elbocsátja őket, amikor már mennének. Fontos megértenünk azt is: a megengedés a saját érzéseinkre vonatkozik, nem pedig mások velünk szemben tanúsított bánásmódjára! A megengedés első lépése, hogy tisztán lássuk, mi is történik. Sokan azért tűrnek el tűrhetetlen dolgokat, mert nem engedik meg maguknak, hogy valóban lássák, mi folyik igazából. Ha elfogadó módon viszonyulunk saját érzéseinkhez, és együttérzéssel öleljük őket magunkhoz, az segíthet abban is, hogy tisztábban lássuk, mit kell tennünk."

Ha érdekesnek találod a témát itt további cikket találsz.

A könyv megrendelhető  (akár ingyenes kiszállítással) az alábbi képre kattintva:

 

00_59.jpg
 

Ha az édesanyánk életünk első fél évében eleget hordoz a testén, akkor

"Ha az édesanyánk életünk első fél évében eleget hordoz a testén, akkor az idegrendszerünkben kialakul egy olyan rendszer – tulajdonképpen egy biológiai anya –, amely stresszhelyzetekben védi a szervezetünket. Olyan, mint a lengéscsillapító, arra szolgál, hogy ha megrázkódtatás ér bennünket, akkor ne omoljunk össze, ne reagáljunk szélsőségesen, hanem viszonylag kicsi legyen a kilengés, és ne károsítsa a szervezetünket.

Az egészségpszichológia kimutatta, hogy ha a babát az anya az első fél évben a lehető leggyakrabban magával hordozza – nagyszerű hordozókendők vannak erre a célra –, akkor a gyereknek a későbbiekben nagyobb tűrőképességű lesz az idegrendszere, kisebb valószínűséggel lesznek pszichoszomatikus betegségei."

Prof. Dr. Bagdy Emőke: Hogyan lehetnénk boldogabbak? - részlet a könyvből

Az alábbi képre kattintva bővebb infót találsz:

 

Bagdy Emőke: A lányoknak társat kell találniuk

Nincs jól működő iskolapszichológusi rendszer Magyarországon, a gyerekek pedig túlzottan leterheltek Bagdy Emőke szerint. A professzorral az oktatás mellett családalapításról, kuruzslókról, frusztrációkról és generációs problémákról is beszélgettünk.

Sok szó esik az oktatási rendszer problémáiról, ezen belül is a gyerekek túlzott leterheltségéről. Az idősebb generációtól viszont rendszeresen azt halljuk, az ő idejükben sem volt könnyű, mégis ember lett belőlük. Valóban nagyobb a teher ma a fiatalokon?
– Igen, túl vannak terhelve a gyermekeink, eleve azért is, mert nem lehetséges szinte egész nap az iskolában lenni, és ebben a kötöttségekkel teli miliőben monoton ingerek között folyamatosan a tanulással foglalkozni. Ez kimerítő, stresszes állapot. Sok szülő panaszolja, hogy a naponkénti hosszú iskolaidő ellenére a gyermekkel otthon kell megíratni a házi feladatot, elmagyarázni, amit nem tudott megérteni az iskolában. Ez többnyire nem a pedagógus hibája, mert ő is túlterhelt, sőt kiégett. Retteg a terjedelmes szakmai portfóliótól – szerencsére ígéret van leegyszerűsítésére –, a minősítő procedúrától, vagy azon a méltánytalanságon kesereg, hogy hosszú és odaadó pedagógusi pályája ellenére még alá kell vetnie magát egy ilyen megmérettetésnek.

Térjünk azonban vissza a fiatalok lelki terheire…
– Mára erőteljesen megváltozott a szocializációs folyamat, a családi nevelés. Az egyszülős családok magas száma, a válások gyarapodása, a még ép családokban észlelhető érzelmi hiányosságok, az apahiány – hiszen annyit dolgozik a legtöbb férfi, hogy az apaszerepre már alig marad ideje –, az anya túlterheltsége kedvezőtlenül befolyásolja a gyermeki személyiség fejlődését. Nincs élő és meleg szeretetkapcsolat, ridegtartáson nőnek fel a gyerekeink, nem várja haza őket szerető család. Elhatárolódnának szüleik boldogtalan életétől, miközben ahhoz meg haladékra van szükségük, hogy kilépjenek a felnőttlétbe. Marad a struccpolitika. A fiatalok a serdülés idejétől kezdve a kortársakkal találják meg kapcsolati igényeik kielégítését, és belép a devianciák veszélye, a drog, az alkohol, a dohányzás. Veszélyes állapot, mert nagy a valahová tartozni akarás szükséglete, és ehhez kevés olyan helyzet kínálkozik, amely építené felkészülésüket a felnőttségre. Pedig azt tekinthetjük érett felnőttnek, aki tud adni, felelősséget vállalni és elköteleződni. Nincs időben érés, kitolódott a függeszkedést kívánó gyermekkor, a mamahotelben, a gyermekségben maradás. Nemcsak lelki teher van a fiatalokon, hanem objektív egzisztenciális is. Tanulnak, de diplomájuk gyakorlásából nem tudnak megélni. Természetes, hogy rettegnek további felelősségek vállalásától, hiszen sokan magukat sem tudják eltartani.

Az iskolapszichológusi rendszer esetleg támasztékot jelenthet. Ez hogyan funkcionál?
– Nincs jól működő iskolapszichológusi rendszer. Volt, de amint kezdett kiépülni, letarolta az átgondolatlan oktatásügyi átszervezés, melynek következtében ezer gyermekre jut egy iskolapszichológus. Ez vétek a gyermekeink ellen. Ma ugyanis Magyarországon az iskoláskorú gyermekeknél a mentális, pszichikai vagy alkalmazkodási és magatartási zavarok előfordulási aránya 15,8 százalékos, azaz már a népbetegség szintjét éri el. Súlyos, kezeletlen helyzet ez, amely égetően fontossá tenné, hogy az iskola ezeket a bajokat ne terhelhesse tovább a pedagógusokra. Ott sem volna szabad stigmatizálni pszichiáterhez küldéssel, ahol már a klinikai szintű érintettség is fennáll, ahol gyógyítómunkára van szükség, mert a nevelési tanácsadó rendszer kitűnően képes ellátást, kvázi gyógyítást vállalni. Csakhogy felszámolták a nevelési tanácsadók önálló rendszerét is, amely egyfajta hungarikum volt. Beolvasztották a pedagógiai szakszolgálat gigantikus rendszerébe, melynek működési szabályozása kedvezőtlen, sok esetben átgondolatlan, kaotikus. Például olyan ellátási elgondolások születtek, hogy külön legyen a diagnosztikai munka, és más végezze a terápiát. Ez képtelenség. Nagyon sok hiba történt, és éppen a szakembereknek, a klinikai szakpszichológusoknak nem adatott beleszólási jog. Mivel a pszichológusoknak nincs kamarájuk, semmilyen jogi és érdekvédelmi lehetőségük nincs. Mindeközben az ellátandó esetek száma nő. Valamennyi gond a pedagógus nyakába szakad, aki nem terapeuta, nem pszichológus, és nem is az volna a dolga, hogy az iskolai bántalmazással, agresszióval és egyéb atrocitásokkal foglalkozzon, hanem hogy tanítson. Feltéve, ha marad rá ideje a sok adminisztráció mellett.

Mintha a mindennapokban is ciki lenne pszichológus segítségét kérni. A tinédzsereknek különösen…
– Sajnos nálunk a pszichológiai tájékozottság még mindig rendkívül hiányos, a fejekben lévő tudás nagyon eklektikus. Nincs semmiféle szabályozás. Mindenki úgy véli, hogy ért az emberi lélekhez, sokan érzik magukat felkentnek, erre rendeltnek. A kuruzslók, hályogkovácsok óriási károkat okoznak. Hétvégi gyorstalpalói képzettséggel végeznek családállításokat, ez égbekiáltó, ráolvasnak a kliens fejére olyan dolgokat, amelyeket aztán nem tud feldolgozni. Szóval tényleg sokakban él a félelem és az averzió a „diliflepnivel” szemben, ezért aztán nem szakemberhez mennek, hanem ide-oda mindenféle segítőkhöz.

Gyakori tapasztalat, hogy az orvosok a lelki eredetű problémák kezelését erős nyugtatókkal kezdik. Az egészségügyben sincs kapacitás a dolgok mélyére ásni?
– Hasonló a helyzet, mint a pedagógusoknál. Bármennyire is képtelenség, de az orvosnak sincs ideje elmélyülni a lelki háttérproblémákban. Ha volna is, csak személyisége erejével, humanitásával tudna gyógyítani, hiszen nem tanult az egyetemen pszichoterápiát. A pszichiátereknek pedig kis részük végezte el a pszichoterápiás képzést. Milyen lehetősége marad? Hogy azt tegye, amiben kompetens, ezért gyógyszerrel gyógyít.

Térjünk át egy másik generációra, a harmincasokéra. Mit tanácsolna azoknak, akik az egzisztencia hiánya és a munkahely elvesztésének félelme miatt nem akarnak gyereket vállalni, vagy legalábbis erre hivatkozva halogatják azt?
– Senki sem olyan okos, hogy tudja, mi volna a jó megoldás a másiknak. Viszont magasabb szinten lobbiznék és lobbizom is, hogy olyan ifjúságpolitika legyen, amellyel segítik a fiatalok fészekrakását, gyermekvállalási kedvét. Üdvözlöm a csok bevezetését, a családi adókedvezmény rendszerét, ezek óriási jelentőségűek! Ahogyan az is, hogy állása lehessen a friss diplomásnak, és bízom a kormányzat bölcsességében, hogy felismeri, a munkát meg kell fizetni, mert kényszerűségből pályaelhagyó, aztán hazáját elhagyó lesz egyre több ifjú ember. Hogy gyermekek szülessenek, ahhoz család, biztonság és sok egyéb szükségeltetik. Aki elolvassa Benda József most megjelent, A szakadék szélén című könyvét, megretten. Meredek fogyási lejtőn indultunk el. Ha 140 ezer gyermek születne egy évben, akkor állna meg a zuhanás, s a folyamat még megfordítható lenne. Belátható, hogy ez nem fog menni.

Mégis jó nagy vita kerekedett ebből…
– A „harmincasokkal” mélyen együtt érzek, és klinikai praxisomban az egyedül maradókat szeretettel terelem az intenzív párkeresés irányába, nehogy a magány pusztító örvényébe jussanak. Meg kellene értenünk, hogy az ember társas lény. A lányoknak társat kell találniuk, és merjenek családot alapítani a fiúk. Sokkal korábban, mint manapság, a harmincas éveik derekán. Csakhogy alig van ismerkedésre, kapcsolatépítésre alkalmas, méltó hely. A „Három királyfi, három királylány” mozgalom, amelynek kezdettől aktív résztvevője vagyok, sokat tesz a fiatalok boldog családi életének elindítása érdekében.

Ismert az a mondása, hogy királylánynak nem társa a mosogatófiú. Rossz kompromisszumokat kötünk?
– Az idézett gondolat eredetileg úgy szól, ha a férfi a teremtés koronája, akkor a párjának királynőnek kell lennie, így kerül egyenlő helyzetbe a két fél, mindkettő királyi fenség. Egy mosogatólány nem lehet királynő, de nem is koronázhatja meg a párját. Ezt mondom ma is. Ami a párválasztást illeti, mindnyájan erősen a szüleink mintájára választunk, vagy éppen az ellenkezőjét akarjuk. Sajnos kellő önismeret híján mindig ugyanabba a csapdába sétálunk bele, amelyből egy korábbi kapcsolatban már kievickéltünk. Az szabadulhat ki a szülők árnyékából, aki elegendő önismerettel rendelkezik.

Az önismeret hiánya mellett az önzés is közrejátszik abban, hogy elmagányosodunk?
– Az úgynevezett önzés általános, a korszellem gyártmánya. A fogyasztói kultúra azt üzeni: csak magaddal törődj, hogy neked mindened meglegyen. A magunk örömére koncentrálunk, holott a boldogság éppen ott kezdődik, ahol másokat teszünk boldoggá, majd pedig ők minket. Világszenzáció az a harvardi kutatás, amelyet 1938 óta töretlenül vezetnek, és azt firtatja, mi tart egészségben, mitől vagyunk boldogok, hogyan érvényesülünk legjobban, és mi a hosszú élet titka. Hétszázhuszonöt ember vizsgálatával választ adott rá, megéri-e önző és magunknak való, pénzgyűjtő lényekké válnunk. Több generáció összesített eredménye szerint az boldog, az érvényesül, annak lesz hosszú élete és marad egészséges, akinek minden viszontagság ellenére épségben marad a családi élete, akinek meghitt és szeretetteli rokoni, baráti kapcsolatai vannak. Ezek szociális védőhálót jelentenek.

Érzékeli azt, hogy a fiatal nőknél és férfiaknál gond lehet a nemi szerepekkel, a valóban fontos értékek vállalásával? Vagy ez csak egyes konzervatív gondolkodók fantazmagóriája?
– Kerülni szeretném a gender mainstreaming körül zajló nemzetközi csatározásokat. Az esélyegyenlőség félreértelmezése súlyos következményekkel jár, személyes véleményemet szakmai ismereteim, a kutatási eredmények – a Károli-egyetemen folytattunk számos vizsgálatot –, valamint saját életem tapasztalatai alakították ki. A konklúziót mondom. A férfi legyen férfi, a nő pedig nő. „És ember mind, mert az egyre kevesebb!” – ezt vallom József Attila nyelvén magam is. Mindenki tegye a dolgát. Közös dolgunk az élet tisztelete, szeretete és gyermekeinkben való továbbvitele. Ez a központi értelme létezésünknek. Ám mivel ebbe a meggyőződésbe egyéni vélekedések is beleszólhatnak, és véleményszabadság van, rendjén lévő, hogy valaki másként gondolja. Csak akkor igazolja, mire alapozza más vélekedését, én is igazolom a magamét.

Miután végzett az ELTE pszichológia szakán, csatlakozott a lipótmezei laboratóriumhoz. Akkoriban voltak vagy ma jobbak a körülmények a mentális betegségekkel küzdők számára? Az OPNI bezárása hogyan érintette?
– A „Lipót” bezárása bűncselekmény volt, kimondva így minősítem, s talán velem együtt még sokan a szakmából. Csodálatos hely volt, erről azóta monográfiák, emlékiratok születtek. Hatalmas károkat okozott az elpusztítása, szinte csak mostanra szedte össze magát a szakma, mert van új országos intézet és magas szintű szakmai munka. Csak a szakember kevés, egyre kevesebb. A prevenciós szemlélet ellenére nehéz a mentális zavarok megelőzéséért megfelelő kiterjedtségű, országos gyakorlatot kialakítani. Pályázatokból próbál élni a pszichiátria és a pszichológia. Legfontosabb a családorvosi praxisközösségek létrehozása lenne, hogy már ott helyben kaphasson a beteg pszichológiai szűrést, ellátást, és az orvos is tehermentesüljön.

Ez a hétköznapokban is meglátszana: rengeteg ingerültséggel, frusztrációval találkozhatunk, elég felülni egy buszra. Mire vezethető vissza a sok, gyakran indokolatlannak tűnő bosszankodás?
– Agyonstresszeltek vagyunk, de nem a pozitív stressztől, hanem a frusztrált, tehetetlen állapot kínjától, azaz a disstresstől. Ezek jellemzői, hogy agresszív feszültséget keltenek, viselkedésben lemegyünk saját emberi nívónk alá. A pszichológusok nem taníthatják az embereket a pozitív megküzdési módokra, mert nem is férünk hozzá a segítés széles területeihez. És ha a család már nem tanítja meg a felnövő gyermeket, hogyan érezze magát jól a bőrében, s a munkahely is frusztráció forrása, akkor mit várhatunk?

Valóban sokkal boldogtalanabbak vagyunk, mint akár a szomszédos népek?
– Valóban annak mondjuk magunkat, ha kérdőíves vizsgálatokkal felmérik a helyzetet. Vannak azonban mentőöveink, azok a megváltó kapcsolatok, amelyeket ha jól ápolunk, segítenek a boldogság óráinak átélésében. Csakhogy ehhez felnőtté kell válni, nem pedig egocentrikusan saját előnyeinket, a csak nekünk jót keresni. A tudomány is azt üzeni, hogy sikeres, egészséges, hosszú életű és boldog lehet az az ember, akinek minőségiek a szeretetkapcsolatai, sokat tesz másokért, akinek a világon a legfontosabb, hogy minden konfliktus ellenére őrizze párkapcsolatát és családi életét. Vajon megértjük-e, hogy ebben a fogyasztói kultúrában nincs más út előre, mint visszatérés a gyökerekhez, a szeretetkapcsolatokhoz, amelyek ápolását, gondozását, óvását újra meg kell tanulnunk, hogy mindennapjaink élhetőbbé váljanak.

Forrás: http://mno.hu/nagyinterju_magazinban/bagdy-emoke-a-lanyoknak-tarsat-kell-talalniuk-1329555?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201605

De mit tudunk mi szülők tenni hogy segítsük gyermekeinket a napi felgyülemlett stressz oldásában?

Gyerekeknek az alábbi CD-t ajánlom:

 

További meditációs CD-t, könyveket talál nagyobb gyerekeknek és felnőtteknek (akár ingyenes kiszállítással): itt!

Richard Gere hajléktalannak öltözött és kiült kéregetni. Így reagáltak a járókelők!

Richard Gere hajléktalannak öltözött és kiült kéregetni New York egyik utcájára. Így reagáltak a járókelők!

"Amikor hajléktalannak öltöztem New Yorkban senki sem vett észre. Ekkor éreztem csak igazán, hogy milyen hajléktalannak lenni. Az emberek elmentek mellettem és sajnálkozva néztek rám. Csak egy hölgy volt olyan kedves, hogy ételt adjon nekem. Elképesztő élmény volt, amit soha nem fogok elfelejteni.

Számos esetben felejtjük el, hogy áldottak vagyunk. Számos esetben felejtjük el, hogy milyen szerencsések vagyunk. Valaki szeret minket. És ha segíteni tudunk egy olyan emberen, aki bajban van, meg kell tennünk. Egy adag étel sokat jelent egy olyan embernek, akinek még arra sincs esélye, hogy vízhez jusson. Legyél a változás, amit a világban látni szeretnél.

A világ végén mind normális emberek leszünk…. mind egyenlőek. Sokkal fontosabb, hogy belül szépek legyünk, mintsem, hogy kívül tökéletesek. Ha visszanézek az életemre és megszámolom azokat a dolgokat, amelyek fontosak voltak nekem… a pénz, a hírnév, az anyagi javak nincsenek köztük. Senki és semmi nem tehet olyan boldoggá, mint a feleségem. Az emberek azt mondják, hogy már idős. Tudom, hogy ráncai vannak, de nem érdekel. Úgy szeretem, ahogy van. Ő egy CSODÁLATOS ember. Jobb emberré tett.

Rájöttem egy dologra: a nő a férfi tükre.”

Richard Gere a kísérlete után minden hajléktalannak akivel találkozott adott 100 dollárt. Többen sírva fakadtak a hálától és a megdöbbentő gesztustól.

Forrás: twice.hu

http://www.tudnivalok.eu/richard-gere-hajlektalannak-oltozott-es-kiult-keregetni-igy-reagaltak-a-jarokelok/

Az én mai tanulságos történetem...

00_41.jpg

Ma egy érdekes és tanulságos élménybe volt részem. Az egyik barátnőmnek szerettem volna ma virágot vásárolni, és elterveztem hogy egy olyan helyen fogom megvenni ahol könnyen tudok parkolni és gyorsan végzek a vásárlással, de egy gondolat motoszkált a fejembe, hogy menjek egy nagy bevásárlóba és onnan vegyem meg a virágot. Elhessegettem a gondolatot és elindultam az eredeti célom irányában, de a megérzésem, hogy a nagy bevásárló központba menjek ismét megjelent. Hallgattam a megérzésemre és elmentem a nagy bevásárló központba és leparkoltam az autót. Az Árkád bejáratánál egy kopott, de tiszta ruhában lévő idős úr megszólított, szégyenlősen hogy tudok e neki segíteni?  Elsőre nem is értettem mit szeretne tőlem, így megkérdeztem tőle, hogy segíthetek valamiben? Elmesélte röviden, hogy Ő tanár, de sajnos egy ideje az utcán él, és nagyon szégyelli de szüksége van 2.000 Ft-ra hogy elutazzon a rokonaihoz. Néhány héten belül megkapja a nyugdíját és már könnyebb lesz.  

Mérlegelni szoktam magamban, hogy adjak, vagy ne adjak pénzt ilyen esetekben, de mivel éreztem hogy ennek az embernek nagy szüksége van erre a 2.000 Ft-ra így szó nélkül elővettem a pénztárcámat és oda adtam a pénzt. Annyira meghatódott, hogy sírni kezdett és megkérdezte, hogy hol dolgozom, mert Ő ezt a pénzt bizony vissza akarja nekem adni.Mondtam neki, hogy tartsa csak meg azt a pénzt most neki van rá szüksége, ki tudja lehet egyszer majd Ő fog rajtam segíteni.

Elmondta hogy már egy hete kéreget hogy összejöjjön a kis pénze, de nem sok segítséget kapott. Főleg a megaláztatást, hogy kéregetnie kell az a legnehezebb számára, az hogy télen fázik, vagy nincs mit ennie azt elviseli, de az emberek 90% segítőkész, de  10% nem. Volt aki leköpte, és erős szavakkal bírálta.

Megkérdezte tőlem, hogy hívő vagyok-e, mert Ő elmondott egy imát, hogy jöjjön valaki és segítsen neki.      

Hogy mi volt számomra a tanulság ebből az esetből?

Első sorban az, hogy az emberek többsége segít egymásnak (90%-10% nem egy rossz arány), továbbá hallgassak a megérzésemre, és ami a legjobb - nagyon jó érzés volt adni.

Egy jóskönyv, amellyel beszélgetni lehet Nem tudod a választ? - Kérdezd a Ji Csinget!

A cikk megírásához egy barátomtól kértem kölcsön a saját példányát. Pár napra kaptam csak meg tőle, mert azt mondja, szinte naponta szüksége van a Ji Csingre. Ha bármilyen kérdés felmerül benne, azonnal a könyvet faggatja, mert mindig elgondolkodtató és használható választ kap tőle. Kíváncsivá tett.

A Ji Csing a világirodalom egyik legrégibb és legnagyobb hatású könyve. Kína legfontosabb írásos emléke, több évezredes bölcsesség sűrűsödik benne. A Bibliával és a Koránnal együtt ez a legtöbbször lefordított és forgatott könyv a világon. A neves pszichológus, Jung is gyakran használta, mert meggyőződése volt, hogy a Ji Csing válaszainak találatértéke messze túlmutat a véletlen valószínűségen.

„Ez az egyetlen interaktív könyv a világon. Egy könyv, amellyel beszélgetni lehet – mondja Müller Péter. – Tanító szellemek állnak mögötte, ezért úgy érdemes hozzá fordulni, mintha mesterünket kérdeznénk. A lapok az általad feltett kérdésnél sokkal mélyebb és szélesebb értelmű választ adnak, s ezzel rávilágítanak a valódi problémádra, igazi kérdésedre is."


Arra tanít, hogyan élj bölcsen

Fontos tudni, hogy a könyv nem jövendőt mond, hanem jósol. Nagy különbség van a kettő között. A Változások Könyve javaslatot tesz arra, mit kell tenned, hogy dolgaid jól alakuljanak. A magyar nyelv találékonysága mutatkozik meg a jós, jóslás, jóslat szavainkban is. A jós azt mondja meg, mit kell tenned, hogy a jövőd jó legyen. A jövő ugyanis még nincs készen. Azt minden percben te formálod, egy bölcs pedig tanácsot tud adni, hogyan alakítsd a dolgokat, mert ő már tudja, mi mihez vezet.

Magát a Ji Csinget – a legenda szerint – Ven király és fia, Csou herceg írta le végső formában. Ven király a zsarnok Csou Hszin fogságában élt, és hogy megússza a kínzásokat és kivégzését, őrültnek tettette magát. A falra firkálta azokat a jin és jang jósvonalakat, amelyek később nemcsak Csou Hszin bukását jelentették, de népének ezeréves virágkorát is. E titkos jelekből született a taoizmus, a konfucianizmus, de a kínai bölcselet, művészet, orvoslás, harcművészet, a feng sui és a hétköznapi élet rendje is. A Ji Csing arra tanít, hogyan kell bölcsen élni.

„Hogy néha milyen ihletett állapotra van szükség az üzenetek megfejtéséhez, arra jó példa annak a nőnek az esete, aki Thaiföldre készült utazni – meséli Müller Péter. – Az volt a teljesen gyakorlati kérdése, el merjen-e indulni, mert a madárinfluenzáról szóló hírek elbizonytalanították. A könyv a tizenkilences jósjellel válaszolt, amelynek jelentése: a magasabb és az alacsonyabb rendű közeledése egymáshoz. A hölgy a segítségemet kérte az értelmezésben, s ennek során kiderült, hogy kamasz lányával készül utazni, akivel nem konfliktusmentes a viszonya. Az eredetileg teljesen praktikus kérdés tehát mélységet kapott, és kirajzolódott a válasz is: az utazás alkalmat ad arra, hogy rendezhessék kapcsolatukat."


A túl sok rossz is jó

A Ji Csing azt állítja, a valóság szüntelenül változik. A kozmosz olyan, mint egy kerék: ciklikus körforgása során szigorú törvények szerint vezeti egyik állapotot a másikba. A változások a két erő, a jin és a jang együtthatásaként magyarázhatók. Minden pillanat – az is, amikor a Ji Csinget faggatjuk – leírható a jin és jang meghatározott kombinációjával, s ezáltal megismerhető az ebből kibontakozó jövő is. Az élet titka, hogy minden mennyiségi változás egy ponton túl minőségi változásba csap át. A felgyülemlett jang egy bizonyos határnál jinné alakul, és fordítva. Ez is egybevág mindennapi tapasztalatainkkal, amikor a túl jóból hirtelen rossz lesz, vagy amikor valami már annyira rossz, hogy azt szinte jónak érezzük.


A véletlen eligazít

A jósláshoz nem kell más, mint három pénzérme és a könyv. Az érmék írásos fele a jin, a másik a jang. Fogalmazzuk meg pontosan, és tegyük fel a bennünk rejlő kérdést, majd egymás után hatszor dobjunk a pénzekkel. Így a „véletlen" révén meghatározzuk a jin-jang kombinációt az adott pillanatban. (A véletlen szavunk is nagyon kifejező. Olyan törvényszerűséget takar, amit nem véltünk volna, amit ma még nem tudunk megérteni.) Dobásunk értéke nyomán a jangot összefüggő, a jint szaggatott vonallal jegyezzük fel egy lapra, lentről felfelé haladva. A fej számértéke három, az írásé kettő. Ennek számmisztikai okai vannak, s az ősi kínai gondolat megfelel a mai genetikának, ahol a női kromoszómák párosak, a férfikromoszómák páratlanok. A hat dobás után kirajzolódik alapjelünk, azaz a válasz képlete. A hat alulról fölfelé építkező vonásban, vagyis jósjelben benne foglaltatik, mivé fog átalakulni a jelenlegi helyzet, s hogy mi a megfelelő viselkedés. Még az értelmezés után is két lehetőség áll előtted: a helyes alkalmazkodás szerencsés következményekhez vezet, a helytelen balszerencséshez.


A segítő üzenet

A hallottak alapján persze magam is tesztelni akartam a kölcsönkapott jóskönyv működését. Szabadúszóként olyan feladatot vállaltam el, amellyel kapcsolatban fenntartásaim voltak. Hetek óta nem jutottam ötről hatra, minden bizonnyal a bennem lévő lelki ellenállás miatt. Azt kérdezem a Ji Csingtől, mit kellene tennem, hogy a dolgok jól alakuljanak e cikkel kapcsolatban. Eredményül a második jósjelet kaptam, amelynek neve Befogadó. Üzenete: hagyjam magam vezetni a táncban. Minél odaadóbb vagyok, annál eredményesebb. Legyek türelmes, szívós és józan. Ám ha hit, szorgalom és várakozás helyett kezembe veszem a sorsom, elrontom. Most várni, hinni, tűrni és munkálkodni kell. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy önálló lehessek, a sorssal szemben megadónak kell lennem, teljesítenem kell, s akkor megfelelő vezetésre találok. A hírnevet engedjem át másnak, munkámat úgy végezzem, hogy a jövő legyen számomra gyümölcsöző. Ha nem szedem össze minden erőmet, nem készülök el a feladattal. Hagyd, hogy minden magától alakuljon – tanácsolta a Ji Csing. Megdöbbentem. A jóslat minden bennem felmerülő kérdésre válaszolt. A cikket további kétségek nélkül megírtam, a főszerkesztőm elégedett volt az eredménnyel, nekem pedig úgy tűnik, a könyv működik. 

Forrás: http://www.maximanet.hu/cikk.php?id=4&cid=362


Bővebben olvashatsz a témáról: itt

A könyv megrendelhető az alábbi képre kattintva (akár ingyenes kiszállítással):

Müller Péter további könyvei az alábbi képre kattintva megnézheted:

Müller Péter - A lélek útja

Müller Péter könyveit, előadásait nagyon szeretem. Nekem Ő az egyik nagy tanítom. Fogadjátok szeretettel - A lélek útjai rövid előadás részletét.

A 5:35 percnél az író beszél a Jóskönyvről ami szerintem egy zseniális könyv. Ha elakadás van az életemben, nem tudom, hogyan tovább ez a könyv segít nekem. 

Miben segít? Abban, hogy a JÓ MEGOLDÁST válasszam az adott helyzetben. Jósol nekem!. Tanácsot ad, mit tegyek, hogy a jövőm JÓL ALAKULJON.

Talán felteszed magadban a kérdést, hogy honnan tudom, hogy jó választ kaptam? Egyszerűen érzem. Többször használtam már a Jóskönyvet és a gyakorlat azt mutatja, hogy jó döntés volt, hogy elfogadtam a tanácsát.

 

A könyv itt megvásárolható!

Ha érdekesnek találod a témát olvass tovább :

Egy jóskönyv, amellyel beszélgetni lehet Nem tudod a választ? - Kérdezd a Ji Csinget!

muller.png

 

süti beállítások módosítása