"Egy tizenhat-éves forma lány zötykölődött a buszon. Tekintete időről-időre a másik sorban ülő, aprócska, idős úrra szegeződött. A bácsi ölében hatalmas virágcsokor volt. A lány álmodozni kezdett: arról, hogy egyszer talán majd őt is annyira szeretni fogja valaki, hogy ilyen hatalmas csokorral kedveskedik neki. És persze elképzelte, mennyire örül majd a csokornak az, aki a bácsitól megkapja. Picit talán irigykedett is.

A busz közeledett a megállóhoz. Az idős úr felállt az ülésből. A lány legnagyobb meglepetésére nem ment egyenesen az ajtóhoz. Hanem megállt előtte és a szemébe nézett.

'Ezeket a virágokat eredetileg a feleségemnek vettem, születésnapja van.' - szólalt meg csendes-kedves hangon. 'De látom, hogy Önnek is nagyon tetszik a csokor. Tudom, a feleségem is azt akarná, hogy odaadjam Önnek.' Aztán hozzátette: 'Majd elmesélem neki, hogy mi történt.' Azzal lerakta a csokrot a fiatal lány ölébe, rámosolygott és leszállt.

A lány boldogan nézte az ajándékot, aztán tekintetével ösztönösen az idős urat kezdte keresni. Ahogy a busz kifordult a megállóból, még látta, ahogy a bácsi lassan besétál a közeli temető kapuján."

Részlet a - Erőleves a léleknek könyv sorozatból